-Hiányozni fogtok!- mondtam és még egy gyors csókot nyomtam Harrynek és futottunk a géphez.
-Mindig velünk lesztek!- kiáltották hangosan az 5 fiú....
Még egy utolsó pillantásra volt időnk és már szállt is fel a gép.
-Hiányozni fognak... Unalom lesz nélkülük.- mondta Bett szomorúan.
-Nekem is.. De sajnos nem tehetünk semmit.- mondtam.
Bett erre csak bólintott és bedugta a fülhallgatót a fülébe. Én levettem a nyakamból az ajándékokat, amiket a fiúktól kaptam. Egyenként megcsodáltam őket, hogy mennyire szépek, és hogy milyen rendesek, hogy gondoltam rám. De Louisé egy kicsit furcsának tűnt. Nem tudom miért.
3 óra múlva
-Bett ébredj, mindjárt szállunk le a gépről!- löktem oldalba a mellettem szunnyadó lányt.
-Azonnal ébredek, csak még egy kicsit...- mondta.
-Nem kelj fel, mert már landolunk is.- mondtam.
Kinyitotta szemeit és elrakta a nyakpárnáját, majd nagyokat nyújtózkodott mellettem.
Pilóta a rádióban:
Megkérem kedves utasainkat, hogy óvatosan hagyják el a repülőgépet, nehogy probléma történjen.!
Lassan és óvatosan kikászálódtunk az ülések közül és végre friss levegőt szívhattunk, ami Bettet nagyon boldoggá tette.
Ahogy leszálltunk egyből megláttuk apát, és odasiettünk hozzá.
-Szia Apaaaa.!- ugrottam a nyakába.
-Szia kislányom! Örülök, hogy itthon vagy.!- mondta apa.
-Csókolom Gabi bácsi!- mondta Bett félénken.
-Szervusz Bett. Hogy vagy?- kérdezte apa.
-Köszönöm jól. És maga?- kérdezte Bett félénken.
-Köszönöm megvagyok. Na de most már induljunk, mert anyád már alig bír magával. Nagyon várt már benneteket.- mondta apa, ezzel kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Lányok, üljetek csak be! A csomagokat elrendezem!- mosolygott apa, majd egy szempillantás alatt a csomagok a kocsi hátuljába landoltak.
-Köszönjük.- mondtam, majd apa bepattant a kocsi vezető ülésére.
Bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon szimpatikus szám volt benne. Egészen hazafeléig tartott a szám. Mikor beértünk az utcánkba egyből megismertem a házakat és már a mi házunk előtt is voltunk.
-Na futás lányok be anyához, ja és Bogi.. Küld már ki az öcsédet vagy a bátyádat behurcolkodni.- mondta apa.
Bólintottam és már futottunk is be anyához.
-Szia Anya.!- mondtam, majd átöleltem.
-Szia Kincsem. Hogy vagy, mit csináltál, hiányoztunk?- hadarta a kérdéseket, amikre csak később adok majd választ, mert előbb felkiabáltam a tesóimnak hogy segítsenek apának.
-Mi is örülünk, hogy itthon lehetsz.- mondták, majd kimentek apához.
-Ne is törődj velük. Nagyon hiányoztál nekik is.- mondta anya.
-Szia Bett. Hogy s mint?- kérdezte anya Bettől.
Bettet is és engem is meglepett, ahogy anya Betthez szólt.
-Csókolom. Minden oké.- mondta Bett, majd megölelte anyát.
-Erre a pár napra a te anyukád is leszek, szóval nyugodtan hívhatsz anyának.!- mosolygott anya Bettre.
-És engem meg apának jó?- kérdezte apa az ajtóból.
-Rendben.- mosolygott Bett.
-Na de most bemutatóm a tesóimat. Ő itt Tomi, az idősebb, és ő itt Andris a fiatalabbik.- mondtam kedvesen.
-Szia Bett. Már sokat hallottunk rólad.- mondta Tomi.
-Az jó. Én is sokat hallottam rólatok!- mondta Bett, majd elkezdtünk mosolyogni.
-Nahát, és tud magyarul.- mondta Andris csodálkozva.
-Igen tud, mivel megtanítottam rá.- mondtam.
-Na jó de most már mutasd meg neki Bogi a szobát, hogy ki tudjatok pakolni. Ja és egy kicsit át lett rendezve.- mondta apa mosolyogva.
-Oké.- mondtam, és már szaladtam is fel a lépcsőn a szobámba. Egyszerűen gyönyörű színe van. Két ágy van benne és hatalmas gardrób szekrény, amibe belehet menni, hogy több ruha férjen el benne.
-Ha.. nagyon szép szoba.- mondta Bett mosolyogva.
-Na, melyik ágyat szeretnéd?- kérdeztem mosolyogva Bett.
-Ez jó lesz.- mondta, majd rámutatott egy sárga, macis huzatú ágyra.
-Remek.! Enyém maradt a Hannah Montana-s ágyneműhuzatos.!- mosolyogtam.
-Berendezkedünk?- kérdezte Bett.
-Persze.. Ahogy elnézem órási a gardrób, úgyhogy remekül elférünk majd benne.!- mondtam, majd kinyitottam.
Egy óriási üres teret láttunk, tele fogasokkal, polcokkal. Eszméletlen látvány volt.
-Nem gondolod, hogy ez a szoba hasonlít a Londoni szobánkhoz?- kérdeztem Bettől.
-De. szerintem is hasonlít rá.- mondta Bett, majd elszomorodott.
Még egy utolsó pillantásra volt időnk és már szállt is fel a gép.
-Hiányozni fognak... Unalom lesz nélkülük.- mondta Bett szomorúan.
-Nekem is.. De sajnos nem tehetünk semmit.- mondtam.
Bett erre csak bólintott és bedugta a fülhallgatót a fülébe. Én levettem a nyakamból az ajándékokat, amiket a fiúktól kaptam. Egyenként megcsodáltam őket, hogy mennyire szépek, és hogy milyen rendesek, hogy gondoltam rám. De Louisé egy kicsit furcsának tűnt. Nem tudom miért.
3 óra múlva
-Bett ébredj, mindjárt szállunk le a gépről!- löktem oldalba a mellettem szunnyadó lányt.
-Azonnal ébredek, csak még egy kicsit...- mondta.
-Nem kelj fel, mert már landolunk is.- mondtam.
Kinyitotta szemeit és elrakta a nyakpárnáját, majd nagyokat nyújtózkodott mellettem.
Pilóta a rádióban:
Megkérem kedves utasainkat, hogy óvatosan hagyják el a repülőgépet, nehogy probléma történjen.!
Lassan és óvatosan kikászálódtunk az ülések közül és végre friss levegőt szívhattunk, ami Bettet nagyon boldoggá tette.
Ahogy leszálltunk egyből megláttuk apát, és odasiettünk hozzá.
-Szia Apaaaa.!- ugrottam a nyakába.
-Szia kislányom! Örülök, hogy itthon vagy.!- mondta apa.
-Csókolom Gabi bácsi!- mondta Bett félénken.
-Szervusz Bett. Hogy vagy?- kérdezte apa.
-Köszönöm jól. És maga?- kérdezte Bett félénken.
-Köszönöm megvagyok. Na de most már induljunk, mert anyád már alig bír magával. Nagyon várt már benneteket.- mondta apa, ezzel kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Lányok, üljetek csak be! A csomagokat elrendezem!- mosolygott apa, majd egy szempillantás alatt a csomagok a kocsi hátuljába landoltak.
-Köszönjük.- mondtam, majd apa bepattant a kocsi vezető ülésére.
Bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon szimpatikus szám volt benne. Egészen hazafeléig tartott a szám. Mikor beértünk az utcánkba egyből megismertem a házakat és már a mi házunk előtt is voltunk.
-Na futás lányok be anyához, ja és Bogi.. Küld már ki az öcsédet vagy a bátyádat behurcolkodni.- mondta apa.
Bólintottam és már futottunk is be anyához.
-Szia Anya.!- mondtam, majd átöleltem.
-Szia Kincsem. Hogy vagy, mit csináltál, hiányoztunk?- hadarta a kérdéseket, amikre csak később adok majd választ, mert előbb felkiabáltam a tesóimnak hogy segítsenek apának.
-Mi is örülünk, hogy itthon lehetsz.- mondták, majd kimentek apához.
-Ne is törődj velük. Nagyon hiányoztál nekik is.- mondta anya.
-Szia Bett. Hogy s mint?- kérdezte anya Bettől.
Bettet is és engem is meglepett, ahogy anya Betthez szólt.
-Csókolom. Minden oké.- mondta Bett, majd megölelte anyát.
-Erre a pár napra a te anyukád is leszek, szóval nyugodtan hívhatsz anyának.!- mosolygott anya Bettre.
-És engem meg apának jó?- kérdezte apa az ajtóból.
-Rendben.- mosolygott Bett.
-Na de most bemutatóm a tesóimat. Ő itt Tomi, az idősebb, és ő itt Andris a fiatalabbik.- mondtam kedvesen.
-Szia Bett. Már sokat hallottunk rólad.- mondta Tomi.
-Az jó. Én is sokat hallottam rólatok!- mondta Bett, majd elkezdtünk mosolyogni.
-Nahát, és tud magyarul.- mondta Andris csodálkozva.
-Igen tud, mivel megtanítottam rá.- mondtam.
-Na jó de most már mutasd meg neki Bogi a szobát, hogy ki tudjatok pakolni. Ja és egy kicsit át lett rendezve.- mondta apa mosolyogva.
-Oké.- mondtam, és már szaladtam is fel a lépcsőn a szobámba. Egyszerűen gyönyörű színe van. Két ágy van benne és hatalmas gardrób szekrény, amibe belehet menni, hogy több ruha férjen el benne.
-Ha.. nagyon szép szoba.- mondta Bett mosolyogva.
-Na, melyik ágyat szeretnéd?- kérdeztem mosolyogva Bett.
-Ez jó lesz.- mondta, majd rámutatott egy sárga, macis huzatú ágyra.
-Remek.! Enyém maradt a Hannah Montana-s ágyneműhuzatos.!- mosolyogtam.
-Berendezkedünk?- kérdezte Bett.
-Persze.. Ahogy elnézem órási a gardrób, úgyhogy remekül elférünk majd benne.!- mondtam, majd kinyitottam.
Egy óriási üres teret láttunk, tele fogasokkal, polcokkal. Eszméletlen látvány volt.
-Nem gondolod, hogy ez a szoba hasonlít a Londoni szobánkhoz?- kérdeztem Bettől.
-De. szerintem is hasonlít rá.- mondta Bett, majd elszomorodott.