2013. december 28., szombat

20.rész

-Hiányozni fogtok!- mondtam és még egy gyors csókot nyomtam Harrynek és futottunk a géphez.
-Mindig velünk lesztek!- kiáltották hangosan az 5 fiú....

Még egy utolsó pillantásra volt időnk és már szállt is fel a gép.
-Hiányozni fognak... Unalom lesz nélkülük.- mondta Bett szomorúan.
-Nekem is.. De sajnos nem tehetünk semmit.- mondtam.
Bett erre csak bólintott és bedugta a fülhallgatót a fülébe. Én levettem a nyakamból az ajándékokat, amiket a fiúktól kaptam. Egyenként megcsodáltam őket, hogy mennyire szépek, és hogy milyen rendesek, hogy gondoltam rám. De Louisé egy kicsit furcsának tűnt. Nem tudom miért.

3 óra múlva

-Bett ébredj, mindjárt szállunk le a gépről!- löktem oldalba a mellettem szunnyadó lányt.
-Azonnal ébredek, csak még egy kicsit...- mondta.
-Nem kelj fel, mert már landolunk is.- mondtam.
Kinyitotta szemeit és elrakta a nyakpárnáját, majd nagyokat nyújtózkodott mellettem.

Pilóta a rádióban:
Megkérem kedves utasainkat, hogy óvatosan hagyják el a repülőgépet, nehogy probléma történjen.!

Lassan és óvatosan kikászálódtunk az ülések közül és végre friss levegőt szívhattunk, ami Bettet nagyon boldoggá tette.
Ahogy leszálltunk egyből megláttuk apát, és odasiettünk hozzá.
-Szia Apaaaa.!- ugrottam a nyakába.
-Szia kislányom! Örülök, hogy itthon vagy.!- mondta apa.
-Csókolom Gabi bácsi!- mondta Bett félénken.
-Szervusz Bett. Hogy vagy?- kérdezte apa.
-Köszönöm jól. És maga?- kérdezte Bett félénken.
-Köszönöm megvagyok. Na de most már induljunk, mert anyád már alig bír magával. Nagyon várt már benneteket.- mondta apa, ezzel kinyitotta a kocsi ajtaját.
-Lányok, üljetek csak be! A csomagokat elrendezem!- mosolygott apa, majd egy szempillantás alatt a csomagok a kocsi hátuljába landoltak.
-Köszönjük.- mondtam, majd apa bepattant a kocsi vezető ülésére.
Bekapcsoltam a rádiót és egy nagyon szimpatikus szám volt benne. Egészen hazafeléig tartott a szám. Mikor beértünk az utcánkba egyből megismertem a házakat és már a mi házunk előtt is voltunk.
-Na futás lányok be anyához, ja és Bogi.. Küld már ki az öcsédet vagy a bátyádat behurcolkodni.- mondta apa.
Bólintottam és már futottunk is be anyához.
-Szia Anya.!- mondtam, majd átöleltem.
-Szia Kincsem. Hogy vagy, mit csináltál, hiányoztunk?- hadarta a kérdéseket, amikre csak később adok majd választ, mert előbb felkiabáltam a  tesóimnak hogy segítsenek apának.
-Mi is örülünk, hogy itthon lehetsz.- mondták, majd kimentek apához.
-Ne is törődj velük. Nagyon hiányoztál nekik is.- mondta anya.
-Szia Bett. Hogy s mint?- kérdezte anya Bettől.
Bettet is és engem is meglepett, ahogy anya Betthez szólt.
-Csókolom. Minden oké.- mondta Bett, majd megölelte anyát.
-Erre a pár napra a te anyukád is leszek, szóval nyugodtan hívhatsz anyának.!- mosolygott anya Bettre.
-És engem meg apának jó?- kérdezte apa az ajtóból.
-Rendben.- mosolygott Bett.
-Na de most bemutatóm a tesóimat. Ő itt Tomi, az idősebb, és ő itt Andris a fiatalabbik.- mondtam kedvesen.
-Szia Bett. Már sokat hallottunk rólad.- mondta Tomi.
-Az jó. Én is sokat hallottam rólatok!- mondta Bett, majd elkezdtünk mosolyogni.
-Nahát, és tud magyarul.- mondta Andris csodálkozva.
-Igen tud, mivel  megtanítottam rá.- mondtam.
-Na jó de most már mutasd meg neki Bogi a szobát, hogy ki tudjatok pakolni. Ja és egy kicsit át lett rendezve.- mondta apa mosolyogva.
-Oké.- mondtam, és már szaladtam is fel a lépcsőn a szobámba. Egyszerűen gyönyörű színe van. Két ágy van benne és hatalmas gardrób szekrény, amibe belehet menni, hogy több ruha férjen el benne.
-Ha.. nagyon szép szoba.- mondta Bett mosolyogva.
-Na, melyik ágyat szeretnéd?- kérdeztem mosolyogva Bett.
-Ez jó lesz.- mondta, majd rámutatott egy sárga, macis huzatú ágyra.
-Remek.! Enyém maradt a Hannah Montana-s ágyneműhuzatos.!- mosolyogtam.
-Berendezkedünk?- kérdezte Bett.
-Persze.. Ahogy elnézem órási a gardrób, úgyhogy remekül elférünk majd benne.!- mondtam, majd kinyitottam.
Egy óriási üres teret láttunk, tele fogasokkal, polcokkal. Eszméletlen látvány volt.
-Nem gondolod, hogy ez a szoba hasonlít a Londoni szobánkhoz?- kérdeztem Bettől.
-De. szerintem is hasonlít rá.- mondta Bett, majd elszomorodott. 

2013. december 1., vasárnap

19.rész

-Hát jó..Akkor a fájdalmasabb részt én mondom..- kezdtem bele.
-Mi történt csajok?- kérdezte Louis érdeklődve, majd Harry is ugyanezt.
-A 8-as géppel visszautazok Magyarországra és Bett is velem jön!- nyögtem ki, majd egy könnycsepp végigszaladt az arcomon.
Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz kimondani.

A fiúk nem tudtak szóhoz jutni. Mindenki csak bámult maga elé. Sokáig voltunk csendben.
-Mivel már háromnegyed hét van, és mindjárt mennünk kell a reptérre, ahova remélem kikísértek minket.- motyogtam.
-Képtelen vagyok elhinni..-motyogta Harry magában.
-Harry.. Nem én tehetek róla. Apa utasított, hogy ezt kell tennünk. Sajnálom!- mondtam majd odamentem Harryhez, és átöleltem.
-Mikor jöttök vissza?- kérdezte Liam ledöbbenve.
-Nem tudom. De nem sokára biztos jövünk haza.- mosolyogtam rá, majd elengedtem Harryt.
-Ha rajtunk múlna el sem indulnánk.- mondta Bett, majd odament Louishoz.
-De mos tmár fiúk lassan el kéne indulnunk. Nem szeretném lekésni a gépet.!- motyogtam.
Mindenki megfogta a kabátját, Bettel megfogtuk a bőröndünket és kihúztuk a házból. Kint megbíztuk a fiúkat, hogy vigyázzanak rá, amíg visszamegyünk elbúcsúzni a háztól. Még egyszer utoljára felmentem a szobámba. Megnéztem milyen üres lett hirtelen, amiért nincsenek benne a holmijaim.
-Hiányozni fogsz!- mondtam, majd megsimogattam, megpusziltam a lila falat.  Még egyszer beleszagoltam a levegőbe. Az én illatom szállt benne.. Utolsó pillantást vetettem rá, majd becsuktam az ajtót. Lementem a lépcsőn, a fiúk már vártak minket. Bett is akkor jött le amikor én, és indulásra készen vagyunk.
-Én zárom a házat!- mondtam.
-Okés csak siess.. Mi elindulunk. A fiúk viszik a bőröndjeinket.- mondta Bett.
-Rendben. Menj te is velük!- mondtam majd behajtottam az ajtót.
Bedugtam a fejem a kis résen.
-Sok emlékem van veled.!- motyogtam, majd bezártam az ajtót.
Bett után indultam. Hamar be is értem őket.
-Köszi fiúk, hogy hozzátok a cuccainkat!- mondtam mosolyogva.
-Igazán nincs mit, de amúgy jöhettünk volna kocsival is!- mosolygott Niall.
-Tudjuk. Csak direkt sétálni akartunk.- mondta Bett.
-Ravaszdi csajok!- mondta Louis mosolyogova.

20 percet sétálhattunk körülbelül, ameddigre odaértünk a reptérre.
-Még van 10 percünk. Használjuk ki búcsúzkodásra!- mondta Bett.
Odamentem Harryhez. Átöleltem. Megpusziltam az arcát, de ő elfordította fejét, úgyhogy csók lett belőle. Niall megpöckölte a vállam, hogy ő is elszeretne köszönni tőlem. Belemosolyogtam csókunkba, majd befejeztem a csókolást, ami Harrynek nem nagyon tetszett, de csak mosolygott rajta. Átöleltem Niallt is. Szorosan ölelt vissza. Éreztem, hogy valamitől vizes a vállam. Niall sírt.
-Ne sírj Szöszi. Nem sokára jövünk vissza!- mondtam, majd nyomtam egy puszit kipirosodott arcára, amin nevetni kezdtünk.
Én se bírtam tovább, elsírtam magam.
-Ne sírj baby! Hamarosan találkozunk!- mondta Liam, miközben a kezembe nyomott egy nyakláncot, amin egy teknős medál volt.
-Boldog Szülinapot Bogi!- pityeredett el Liam is.
-Jaj.. Köszönöm szépen, de nem kellett volna.- mondtam pityeregve.
Megöleltem Louist is. Ő se tudott erős maradni, elkezdett pityeregni ő is.
-Ez az én ajándékom Hercegnőm! Remélem tetszik! Boldog Szülinapot!- mondta, majd megpuszilta a homlokom és a kezembe nyomott egy kis dobozt. Kinyitottam. Egy  L  betűs medál volt benne. 
-Ráakaszthatod a teknősös nyakláncra!- mondta utólag.
-Köszönöm szépen, de nem kellett volna.!- mondtam szerényen.
Odamentem Zaynhez is. Megöleltem őt is.
-Boldog Szülinapot! Ez volt a legszebb medál, ahol ezt vettem!- mondta, majd átadta a dobozt. Kinyitottam. Egy csillogós kövekkel kirakott Yin-Yang-os medált találtam benne.
-Istenem, de gyönyörű. Köszönöm szépen!- mondtam pityeregve.
-Na de most, menj vissza Niallhez és Harryhez. Ők is adnak valamit!- suttota Zayn a fülembe.
-Gyere ide kicsit Bogi!- mondta Niall, majd átnyújtott egy kis dobozt. Boldog Szülinapot Szerelmem!- mondta, majd megnézem a doboz tartalmát. Abba is egy medál volt. Négylevelű Lóherés medál volt benne.
-De széép! Köszönöm szépen!- mondtam meghatódva.
-Az én ajándékom a legszebb!- mondta Harry. Odamentem hozzá is és tőle is egy dobozt kaptam. Kinyitottam és szintén egy medál volt.Szív alakja volt, de gravírozva volt bele. Megnéztem és ezt volt belegravírozva:      
                                                           
                                            H+B<3

-Istenem, Köszönöm Harry!- mondtam majd megcsókoltam.
-Boldog Szülinapot Egyetlenem!- mondta Harry, majd az órámra néztem.
-Van még 3 percünk a felszállásig. Bett segítenél?- kérdeztem, majd Bett segített a nyakláncra felrakni a medálokat.

*hangos bemondóban

-Megkérem kedves utasainkat, hogy a Magyarországra induló gépre kezdjenek el felszállni!

-Sajnálom fiúk! Mennünk kell!- mondta Bett.
-Hiányozni fogtok!- mondtam és még egy gyors csókot nyomtam Harrynek és futottunk a géphez.
-Midníg velünk lesztek!- kiáltották hangosan az 5 fiú....