2015. november 22., vasárnap

30. rész

-Lányok.. be kell mutatnunk valakit nektek.- mondta Liam, majd az ajtóhoz sietett és behívta a vendégünket.
-Sziasztok lányok!- köszönt a vendég és a hangja felismerése után kisebb hányinger kapott el.
Basszus Liam.. bár ne siettél volna elé annyira..- gondoltam magamba.

-Hello Josh.- mondtam, majd felálltam a fotelből és a konyhába mentem egy pohár vízért. Bettnek hamarosan leesett a tantusz és utánam jött.
-Ő meg mit keres itt?- kérdeztem mérgesen.
 -Nem tudom. De remélem nem sokszor látjuk majd.- mondta Bett, ezzel a pohár vízzel a kezünkben kimentünk a többiekhez, akik csodálkozva néztek ránk.
-Annyira örülök, hogy újra találkozunk Bogi.- szólalt meg Josh, aki a helyemen ült.
-Én kevésbé.- mondtam, majd leültem Liam mellé.
-Szia Bett!- kacsintott neki Josh.
-Hali!- mondta Bett, majd felment a szobájába, mert csörgött a telefonja.
-Na most már, hogy így összeismerkedtetek örömmel közöljük, hogy Josh az új haverunk, és Liam unokatesója.- mondta mosolyogva Niall.
-Ezt ti se gondoljátok komolyan..- mosolyogtam kínomba.
-Ennyire nem örülsz nekem Cicu?- kérdezte Josh undorítóan nyálas hangnembe.
-Ne merészelj így hívni többet. És nem.. abszolút nem örülök neked, kösz a kérdést.- válaszoltam durván, amit a többiek csak kikerekedett szemmel és tátott szájjal néztek. Gőzük sem volt arról, hogy honnan ismerjük egymást Joshal de addig jó, ameddig nem tudnak semmiről.
Csend telepedett le az előszobára, ezért úgy gondoltam felmegyek, megnézem Bettet, ezzel felálltam, majd felsétáltam az emeletre. Éreztem mindenkinek a tekintetét magamon, de nem érdekelt. Az ajtóhoz érve bekopogtattam. Nem érkezett válasz, ezért benyitottam. Bett a laptopjánál ült és nézett valamit, de amint beléptem azonnal ki is lépett onnan.
-Szia. Nem akartalak megzavarni semmiben, csak megnéztem jól vagy-e.!- mosolyogtam rá.
-Persze megvagyok. Azonnal megyek le. Két perc.- mondta, majd kiléptem az ajtón és visszamentem a fiúkhoz.
Mikor leértem nem találtam senkit se kint. Kicsit furcsa volt. Unaloműzés ellen bekapcsoltam a Tv-t hátha megy valami érdekes benne. Addig válogattam az adók között, amíg meg nem láttam, hogy az egyik csatornán az Alkonyat megy. Úgy döntöttem, hogy azt fogom nézni, ezért elmentem a hűtőhöz, kivettem egy fagyis dobozt, majd elővettem egy kanalat és visszaültem a helyemre.
Éppen reklám volt, amikor megrezdült a telefonom. Felnyitottam, értesítés érkezett. Nem is egy. Több száz. Twitterről. Gyorsan megnyitottam egyet, hogy megnézzem mi az. Ez állt benne:

 @alszis1D tweetje aug.14. :
                 @boglarkab Happy Birthday girl. we love you <33


Te jó ég. Ma van a szülinapom. Annyi dolog történt, hogy elfelejtettem a saját születésnapomat. De nem baj. Majd Bettel elmegyünk egyet bulizni vagy vásárolni vagy ilyesmik. Hamar retweeteltem pár jó kívánságot, majd néztem tovább a filmet.


      *2 óra múlva*

-Bett.. naaa. gyeree eel. Legalább sétálni menjünk. Olyan szép délután vaan.- nyöszörögtem Bettnek.
-Najoo. De nem leszünk sokáig igaz.?- kérdezte viccesen.
Mind a ketten felöltöztünk, majd Bett valamilyen kis lapot becsúsztatott Harry ajtaja alatt, amire 2 kopogás volt a válasz. Ebből semmit sem értettem, de nem is foglalkoztam velük. Az ajtóban találkoztunk Liammel és Niallal, megkérdezték merre megyünk, meg mit fogunk csinálni és utnak eresztettek minket.
Természetesen a Big Ben felé vettük az irányt, mert ott vannak a legjobb árusok. Én egyből az ékszereshez mentem.
-Oh.. valaki megvette a nyakláncot, amit kinéztem.- mondtam szomorúan Bettnek, aki együtt érzően bólogatott.
-Nézd Bogi.. Az a ruhás eddig is ott volt?- kérdezte Bett csillogó szemekkel.
-Nem hiszem, úgyhogy menjünk és nézzük meg.- mondtam, majd odasétáltunk.
-Jó napot!- köszönt az eladónő.
-Jó napot!-köszöntünk mosolyogva.
-Segíthetek valamiben?- kérdezte kedvesen a hölgy.
-Köszönjük csak nézelődünk.- mondtam, majd Bett megtalálta az egyberuhákat.
Nagyon sok szépet láttunk. Legszívesebben megvettük volna minden egyes darabot, de sajnos nem lehetett.
-Bogii.. ez nagyon jól állna rajtad!- mutatott nekem egy hosszú ujjas mini egyberuhát, ami tényleg nagyn csinos volt.
-Próbááld feel!- nyavalygott Bett.
-Jó, jó felpróbálom.. De utána megyünk ugye?- kérdeztem.
-Igen megyünk, csak próbáld fel és ha jó akkor megvesszük ha nem akkor megyünk oké?-  mondta Bett, amire csak bólintottam, majd a próbafülkéhez mentem.
Komolyan meggondolva tényleg jól állt. Mondjuk kicsit rövidnek érzetem de, nem baj. Majd kimentem és megmutattam Bettnek is. Oda- meg vissza volt tőle. Nagyon tetszett neki is rajtam.
-Kíváncsi lennék mit szólna hozzá Harry.- gondolkodtam hangosan.
-Biztos tetszeni fog neki.- mondta Bett, majd visszamentem és visszaöltöztem.
Gyorsan kifizettük a ruhát, majd hazafele beugrottunk egy kávéra, ami nekem tejeskávéra sikerült, és hazamentünk.
Amikor beléptünk a házba először nem láttunk senkit, majd beljebb érve megláttam Zaynt, Niallt és Louist a kanapén ülve meccset nézni. Lepakoltam a dolgaim és csatlakoztam hozzájuk.
-Vezetünk fiúk?- kérdeztem nevetve.
-Nem úgy tűnik.- röhögött fel Louis.- De még van pár perc a végéig.
Az a két perc izgalmasan telt el, ugyanis a mi csapatunk tizenegyest lőtt és berúgta a játékos és kiegyenlítettünk. Végül a végeredmény 2-2 lett. Ránéztem az órámra, ami fél 6-ot mutatott, ezzel megkordult a gyomrom.
- Ki éhes?- kérdeztem.
-ÉÉN!- felelték kórusban a fiúk, amin jót mosolyogtam.
-Spagetti jó lesz ugye??- kérdeztem.
-Nekünk jó.- mondta Lou.
- Menj kérdezd meg a többieket, hogy kérnek-e.- mondtam neki.
-De Bogi.. Senki sincs itthon rajtunk kívül.- mondta Bett, miközben jött le a lépcsőn.
-Akkor a többiek nem esznek.- mondtam magamba durcásan.

2015. november 12., csütörtök

29.rész


Sziasztok! Nagyon de nagyon sajnálom ezt a nagy kihagyást. Csak egyszerűen nincs időm írni. De ez a rész egy kicsit hosszú lett, csak mert régen írtam! Ja és nagyon szépen köszönöm a 780 oldalmegjelenítést! Sokat jelent. Ha tetszett kommentáljatok. Jó olvasást.! <33





Kis idő múlva ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott. Fogtam magam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba, aminek friss illata volt. Valaki kimosta az ágyruhámat. Nem tudtam elgondolkodni, hogy ki lehetett, mert álom jött a szememre és kizártam a külvilágot magam körül.

A reggel békésen kezdődött. A napsugarak a redőny kis részein szűrődtek be, amik melegítették arcom. Álmosan pislogtam párat, majd körbenéztem és rájöttem, hogy este visszajöttünk. Lassan kikászálódtam az ágyamból, majd megláttam Bett-et, aki halkan szuszogott. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy az alvó lány nehogy felébredjen, majd lesétáltam a lépcsőn. Hangokat hallottam az előszobából, ezért arra mentem. Átsétáltam a helységen, majd a kanapéról pár barna göndör fürtöket láttam csak, majd egy szőke hajtömeget. Teljesen ledöbbentem. Nem vettek észre hála istennek. Még jó, hogy ők se beszéltek, hanem csak Tv-t néztek. Majd csak egy torokköszörülés hagyta el a számat.

-Bogi... Istenem.- szólalt meg Harry kétségbeesett arccal, amikor rám nézett.
-Sajnálom, nem akartam megzavarni semmit!- mondtam könnyes szemmel, először Harry szemeibe nézve, majd a szőke lányra, akin csak fehérnemű volt. Niall biztos róla mesélt.
-Bogi, kérlek ne csináld. Ez nem az aminek látszik.- hadarta.

Semmi kedvem nem volt veszekedni. Reggel van ahhoz, hogy balhét csapjak. Magyarázatára se voltam kíváncsi, ezért higgadt maradtam.

-Hagyd Hazz. Nem akarok magyarázatot. Csak egy egyszerű kávét akartam inni. De majd ha megyek házat nézni iszok egyet valahol.- közöltem vele rezzenéstelen arccal.
-Bogi..- mondta
-Ne.. nem érdekel. Csak had menjek fel.- löktem kicsit arrébb, hogy a lépcsőhöz kerüljek.- Mellesleg- néztem a szöszire, majd vissza Harryre- Én is örülök, hogy újra láthatlak.- mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Bett az ágyán ült és ijedten rám nézett, amikor bevágtam az ajtót.

-Eljössz velem házat nézni vagy egyedül menjek?- hadartam.
-Hé-hé-hé.. Lassíts. Hova akarsz menni? És minek?- kérdezett vissza Bett.
-Egy drága szőke cicababa van a kanapén és épp az én barátommal kavarog és nem szeretnék minden reggel és minden nap ezt látni. Szóval költözök. Te maradhatsz ha szeretnél.- mondtam lassítva.
-Ezt nem hiszem el..- motyogta Bett, majd kiszaladt az ajtón,de csak Harry szobájáig jutott, majd meglepődött és egyben szomorú arccal tért vissza.
-Na?- kérdezem tőle.
-Nyögések.. nyögések hallatszódnak a szobájából. Megint..- sóhajtotta Bett.
-Szóval te is hallottad este?- kérdeztem.
-Igen. hallottam. De akkor is jól tetted, hogy nem mentél be.- válaszolta Bett.
-Hát most már mindegy. Kicsit később akartam menni házat nézni, de kávézni is akartam
úgyhogy inkább megyek most. Velem tartasz?- kérdeztem kedvesen, de egy kicsit idegesen.
-Persze. Menjünk. Csak öltözzünk fel először is.- nevetett fel Bett, miután végig nézett rajtunk.

Mind a ketten pizsamában voltunk.
Gyorsan összekészülődtünk és már indultunk is le a lépcsőn, majd körülnéztünk é mikor senki nem volt a kint hamar átszeltük a nappalit és az ajtóhoz mentünk. Felvettük a cipőnket, majd nyílt az ajtó és a napsütéses időben elindultunk házat nézni magamnak. Út közben bementünk egy kávézóba, ahol rendeltem 2 capuchino-t és tovább sétáltunk.

Sok szép eladó házat láttunk a környéken, de egyik se tetszett annyira, ezért megbeszéltük Bett-el, hogy napoljuk el, amibe könnyedén belement, mert nagyon sokat sétáltunk és elfáradtunk. Fáradtságunk ellenére gyors tempóra kapcsoltunk és 5 perc múlva otthon is voltunk.

Az ajtóban Liam fogadott minket, és kérdőre vont minket, hogy mégis merre jártunk és miért mentünk el itthonról. Elmeséltem Liam-nek a sztorit, amit nem igazán értékelt, majd elővette a telefonját és pötyögött rajta valamit, majd el is rakta.

-Örülök lányok, hogy visszajöttetek. Nagyon hiányoztatok.- mondta Liam, mintha mi sem történt volna és beinvitált bennünket, hogy üljünk le.

 -Nagy gond lenne, ha nem a kanapéra ülnék?- kérdtem poénosan.
Mindenki csak mosolygott a szarkazmusom miatt, majd megjöttek a többiek is, kivéve Harryt. Üdvözöltük őket, ahogy illik, majd visszaültünk és beszélgettünk tovább. Kérdezték, hogy hogy-hogy ilyen hamar visszajöttünk és elmeséltünk nekik mindent, majd lépteket hallottunk és megjelent Harry, aki lepacsizott a többi fiúval, majd leült velem szemben.
Épp nyitotta volna a száját, de megszólalt a csengő és Liam felugrott a helyéről.


-Lányok.. be kell mutatnunk valakit nektek.- mondta Liam, majd az ajtóhoz sietett és behívta a vendégünket.
-Sziasztok lányok!- köszönt a vendég és a hangja felismerése után kisebb hányinger kapott el.
Basszus Liam.. bár ne siettél volna elé annyira..- gondoltam magamba.