2013. november 30., szombat

18.rész

-Gyere. Meghívlak egy fagyira!- mosolyogtam Bogira.
-Elfogadom. Köszi..!!. mondta Bogi, majd benyitottam a fagyizóba.
-Egy karamellt és egy csokit kérek- mondtam majd meglöktem Bogit, hogy kérjen ő is, mikor egy váratlan személy lépett be a fagyizóba........

Úgy tettem, mintha észre se vettem volna a férfi alakot, de mégis ott éreztem szorosan mögöttem. Éreztem, hogy átfogja és belesúgja a fülembe.
-Régen láttalak, hiányoztál már.- suttogta.
-Te viszont nekem nem.- mondtam és eltoltam magamtól.
Bogi nem szólt semmit, csak nézett.
-Na azért bevallhatnád, hogy hiányoztam.- mondta.
-Bocs, de nem.- löktem arrébb, majd elvettem a fagyimat, fizettem, majd löktem Bogit az ajtó mellé, hogy siessünk, amíg ő kér, és nehogy utolérjen minket.
-Bogi fussunk!- kiáltottam, majd elkezdtünk futni.
-Miért futunk?- kérdezte Bogi lihegve.
-Majd otthon elmagyarázok mindent ígérem, de siessünk.- hadartam, majd Bogit egy kis mellékutcára húztam.
-Ez egy másik hazavezető út. Erre sose menj egyedül. Még ha nagyon sietsz akkor se járj itt egyedül!- mondtam neki figyelmeztetően.
-Okés.- mondta azzal tovább futottunk.
Nem sok futás után beértünk az utcánkba. Lassan a házunk elé. Végre haza értünk.
-El sem hiszem, hogy itthon vagyunk.- mondta Bogi.
-Én is alig, na de menjünk be. Elfáradtam teljesen..- mondtam lihegve.
Beléptünk az ajtón, nem láttunk senkit. Nagyon elcsodálkoztunk, hogy hova tűnhettek a fiúk, de aztán eszembe jutott, amit Niall mondott, hogy ma mindenki edzeni megy.
-Tényleg, edzeni mentek.- mondtam Boginak, miközben egy pohár vizet gurított le.
-Na de most már beszélhetsz! Ki volt az a hapsi a fagyizóban.?- kérdezte Bogi kíváncsian.

                                                Bogi szemszöge

-Na de most már beszélhetsz! Ki volt az a hapsi a fagyizóban.?- kérdeztem kíváncsian.
-Adam. A volt barátom. Még mindig azt hiszi, hogy szeretem őt.- mondta Bett idegesen.
-Igen.? És mióta szakítottatok?- kérdeztem kíváncsian.
-Körübelül fél éve!- nyögte ki a választ Bett.
-Az nagyon régen volt! Azóta zaklat?- kérdeztem csodálkozva.
-Igen, de nem mertem a fiúknak szólni, mert tudtam, hogy halálra vernék, amit én nem szeretnék.- mondta Bett.
-Pedig jobban tetted volna, ha szólsz nekik... De most már mindegy. Úgy is elutazunk, nem kell vele foglalkoznunk.- mondtam.
-Igen. Ezért jó, hogy elmegyünk.- mondta Bett.
-Így van.. De még csak 2 óra van és 8-kor indul a gép. Még van időnk. Mit csináljunk?- kérdeztem izgatottan.
-Nem tudom.. Nézzünk filmet?- kérdezte Bett.
-Nekem jó.. Mit nézzünk?- kérdeztem.
-Nem tudom.. De valami van a lejátszóban.. Nézzük azt.- mondta Bett, majd beindította a filmet.
Elkezdődött a várva várt filmünk. Pattogatott kukoricával, 3 doboz jégkrémmel, és 2 liter üdítővel kezdtük el a filmnézést. Filmre számítottunk, de mesefilm kezdődött. A Némó nyomában című mesefilm kezdődött.
-Jaaj. De szerettem ezt a mesét!- kiáltott fel Bett.
-Én is szerettem. Akkor megnézzük ezt?- kérdeztem mosolyogva.
Bett bólintott, majd megkezdtem az OREO-s jégkrémet.
Körülbelül a mesének a felénél járhattunk, megszólalt a csengő. Letettem a jégkrémet az asztalra és az ajtóhoz sétáltam. Kinéztem az ajtónak a "kukucskálóján" és Bett régi hapsiját láttam meg, akitől kissé megrémültem.
Visszafutottam Betthez és mondtam neki, hogy itt van Adam. Bett leugrott a kanapéról és tárcsázta Louis számát. Bett Louisban bízott meg eddig is a legjobban.
-Szia Louis Bett vagyok.! Tudom, hogy edzésen vagytok, de nekem nagy gondom van! Itt van Adam, tudod a volt pasim. nem merjük kinyitni az ajtót, mert félünk. a Fagyizóban is találkoztunk vele. Ott is olyan volt, mint ha meg akarna erőszakolni! Kérlek gyere vagy gyertek haza!!
-Azonnal ott vagyunk!- mondta Louis és hallatszott, ahogy kiabál a többieknek, hogy gyorsan haza kell jönnünk.
Azonban még egyszer csöngettek az ajtó. Most Bett nézett ki. Most már többen voltak odakint. Persze Adam is ott volt.
Nem sokára autógumi csikorgás hallatszott. Gyorsan kinyílott a bejárati ajtónk és a fiúk léptek be rajta. Mind az öten. Én gyorsan Harry nyakába ugrottam félelmembe, aki rögtön el is kapott, hogy vigasztalni tudjon, Bett viszont Louishoz ment vigasztalódni.
-Köszönjük, hogy jöttetek fiúk.- mondta Bett szinte sírva.
-Nyugi törpilla. Mi mindentől megvédünk tudod.!- mondta Louis kedvesen.
-Figyelj.. Eltakarítottuk a szemeteket az ajtóból..Nem fognak visszajönni.!- mondta Harry.
-Köszönjük fiúk!- mondtam én is, majd leugrottam Harry derekáról.
-Moost komoooly??? Némó nyomában-t néztetek.????- kiáltott Niall csodálkozva.
-Hát nem is tudjuk, hogy ki nézte tegnap és, hogy kinek a neve van a DVD tokra ráírva.!!- kiáltottam vissza Niallnek.
-Nagy betűkkel rá van írva, hogy NIALL HORAN TULAJDONA.!!- mondta Bett.
Mindenki elkezdett nevetni, majd a konyhába mentünk jégrémet enni.  Evés után mindenki felment a szobájába. Én áthívtam Bettet, hogy megbeszéljünk még pár dolgot.
-Szerintem most már elkezdhetünk csomagolni. Igaz, hogy csak még fél 4 van, de akkor is. Minél előbb készen vagyunk, annál előbb érünk ki a reptérre.- mondtam.
-Oké. Megyek pakolni. Majd gyere be ha kész vagy, vagy majd én jövök ha én vagyok kész! Na szia!- mondta Bett és kiment az ajtón.
Nagy nehezemre elkezdtem csomagolni. Először elővettem az egyik bőröndöt. Abba csak ruhákat tettem. Utána elővettem még egy bőröndöt, amibe a cipőimet és még pár ruhát raktam. És utoljára elővettem, egy kisebb bőröndöt, ebbe mentek a tisztálkodási szerek, az ékszerek, a parfümök és az ilyesmi dolgok.
Gyorsan el ment az idő. Már fél 7 van. Lementem a konyhába inni egy kis vizet. Bett pont akart jönni, hozzám mondani, hogy ő kész van. Lehívtunk mindenkit a konyhába.
-Na szóval... Azért hívtunk le benneteket, mert bejelentésünk van. Ami lehet, hogy rossz, lehet, hogy jó hírként fogjátok fogadni, de sajnos ez van. Bogi te jössz!- mondta Bett.
-Hát jó..Akkor a fájdalmasabb részt én mondom..- kezdtem bele.
-Mi történt csajok?- kérdezte Louis érdeklődve, majd Harry is ugyanezt.
-A 8-as géppel visszautazok Magyarországra és Bett is velem jön!- nyögtem ki, majd egy könnycsepp végigszaladt az arcomon.
Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz kimondani.

2013. november 28., csütörtök

17.rész

-Mi a gond?- kérdezte Bett kissé megrémülve.
-Áh. Semmi gond nincs. Apa az előbb hívott fel. Az este 8-as repülővel haza kell mennem Pestre. És neked is jönnöd kell!!- mondtam lebiggyesztett szájjal.

Bett nem szólt semmit, csak állt ott. Tehetetlenül. Majd később megszólalt.
-Nekem, miért kell mennem?- kérdezte könnyezve.
-Nem tudom, apa mondta, hogy neked is kell és lerakta a telefont.- mondtam szomorúan.
-De pont most nem mehetünk! Már megvannak a programok erre a hétre! A fiúk már tudják?- kérdezte Bett.
-Nem, nem tudják. Neked mondtam el először. Nem tudom mit fognak hozzá szólni.- motyogtam.
-Jesszus Niall.. Mit fogunk akkor csinálni?- motyogta Bett magában.
-Na de szerintem olyan 3 óra felé elég elkezdenünk pakolni.- motyogtam.
-Szerintem is..- Hát... Akkor.. Egy búcsú vásárlást kéne tartanunk.. Jól gondolom.??- mosolygott Bett.
-Tökéletes ötlet! Induljunk Most!! Csak felöltözök először.!- mosolyogtam. -Addig mondd a fiúknak, hogy elmegyünk vásárolni.- kiáltottam utána.
-Okés! Siess!!- kiáltotta Bett a lépcső aljából.
Gyorsan a szekrényemből előkaptam egy toppot meg egy farmer rövidnacit és indultam le a bakancsomért.
-Hova mentek?- kérdezte Louis amikor leértem és húztam fel a bakancsom.
-Vásárolni.. Nem mondta Bett.??- kérdeztem csodálkozva.
-Uh.. Elfelejtettem bocsi! Nekem is át kellett öltöznöm.- mondta Bett mosolyogva.
-Na de mehetünk.?- kérdeztem és nyitotta Bett az ajtót.
-Indulhatunk!- mondta és becsuktam az ajtót.
-Hova megyünk vásárolni?- kérdeztem kíváncsian.
-A Big Benhez. Sok ajándék van ott amit az otthoniaknak viszek.- mondta Bett.
-Nem kell nekik semmit se venni!- mosolyogtam, majd hirtelen lefagyott az arcomról a mosoly. 
Egy csapat fiút láttam meg, amit később Bett is észrevett.
-Uh..- hallatszott Bett mondata.
-Ismered őket?- kérdeztem.
-Sajnos igen. Ők osztálytársak.- mondta Bett. -És ők sem a legjobbak a suliba.- mondta.
Nem mondtam rá semmit, nyeltem egy nagyot, majd hosszú göndör hajam a vállam mögé dobtam. Lassan odaértünk hozzájuk. Bettel megpróbáltuk kikerülni őket, de nem sikerült.
-Szia Bett!! Ő az új csaj? Letesztelhetem, hogy közénk való-e?- kérdezte az egyik gyerek, aki a "főnök" lehetett.
-Hozzá ne merj érni!! Van barátja!- kiáltott rá Bett.
-Csak ugyan?- kuncogott, majd a közelhúzott magához és megmarkolászta a seggem. Bett elkapott kezei közül, majd pofon ütötte a fiút és elsiettünk onnét.
-Ezt még megbánod te kis fruska! Meg te is göndörke!- ordított utánunk a fiú. A göndörke biztosan én lehettem számára.
-Bett... Mi volt ez az egész?- kérdeztem csodálkozva. -Ki volt ez a fiú, és miért tapizott le?- kérdeztem.
-Bogi. Ő Harry és Louis haverja. Úgy ahogy az összes többi is aki ott volt. Egykor bírtam őket. De később megutáltam őket. Csak Harryékkel voltam jóba.- mondta Bett.
-Aha.. Értem. - mondtam.
-Akkor jó.- mosolygott Bett.
Nem sokára megérkeztünk a Big Benhez. Sok árus volt ott, mint mindig. 
-Na melyik árushoz menjünk először?- kérdeztem.
-Az ékszereshez!- mutatott fel Bett egy ékszeres standot.
-Nézd de gyönyörű ez a nyaklánc.!!- mondtam.
-Tényleg az.!!- mondta Bett mosolyogva.
-Arrébb megyek, megnézem a gyűrűket, meg a fülbevalókat. Maradj itt, és nézegess tovább. El ne merészelj menni innen, mert nem foglak megtalálni.!- mosolyogtam Bettre.
-Hát legyen.. Itt maradok.. De siess. Nincs kedvem egyedül lenni sokáig.- kacsintott Bett, majd elmentem egy gyűrűs standhoz.

                                              Bett szemszöge

Bogi gyönyörű szép nyakláncot nézett magának. De azt nem vette észre, hogy ez egy barátság nyaklánc. Azonnal megvettem, ezt adom majd szülinapjára 2 nap múlva. Remélem örülni fog neki. Gyorsan eltettem a táskámba és megcsörgettem, hogy merre van. Azonnal ott is volt mellettem. 
-Na Bogi. Vettél valamit.?- kérdeztem. 
-Igen vettem. Egy pár virágos fülbevalót vettem.- mondta Bogi.
-Biztos tetszeni fog anyukádéknak!- mondtam és elkezdtünk sétálni.
Elsétáltunk a Big Bentől egészen egy kis fagyizóig. 
-Gyere. Meghívlak egy fagyira!- mosolyogtam Bogira.
-Elfogadom. Köszi..!!. mondta Bogi, majd benyitottam a fagyizóba.
-Egy karamellt és egy csokit kérek- mondtam majd meglöktem Bogit, hogy kérjen ő is, mikor egy váratlan személy lépett be a fagyizóba........

2013. november 25., hétfő

16.rész

-Hát ez lenne az.. De mondom, hogy még nem jó.- motyogta.
Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam mást csinálni.  Megcsókoltam.

-Khm... Bogi.. Azt mondtad nem leszel sokáig.- kukucskált e Niall az ajtón.
-Hoopsz.. Tényleg.. Na most már mindegy.. Megérte.- szakítottam meg csókunkat, majd felálltam az ágyról és lementem Niallal a konyhába.
-Azt hittük már sosem jöttök le kajálni!- mondta Bett mosolyogva.
-Hé, hol van Harry?- kérdezte Liam.
-Uh basszus tényleg.! Harry gyere le kajálni!- kiáltottam fel Harrynek.
Halk lépteket hallottunk a lépcsőn. Harry jött le. Leült velem szembe egy székre és enni kezdett.
-Mi megvártunk téged.. Te miért nem vársz meg minket?- lökte meg Louis Harryt mókásan.
-Bocsánat, csak már nagyon éhes vagyok.
-És akkor én mit szóljak haver?!!- mondta Niall mosolyogva.
Mindenki csak mosolygott Niall mondatán, és végre elkezdtünk enni. Igazi családi hangulat volt. Mindenki az asztalnál ült, és mindenki jóízűen vacsorázott. Mi egy nagy család vagyunk, akik jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Ezért szeretem őket ennyire.
-Köszönjük a vacsit csajok!- mondták egyszerre és boldogan.
-Egészségetekre fiúk!- mondtam és elkezdte Bett leszedni az asztalt.
-Hagyd csak Bett. Majd megcsinálom egyedül. Menj csak pihenni. Úgyis sok mindent csináltál egyedül. Most én jövök.!- kacsintottam felé.
-Majd én segítek neki!- mondta Niall és átkarolta a nyakam.
-Rendben. Köszönöm srácok!- mondta Bett és elment a szobájába.
Nos, Niallal elkezdtük leszedni az asztalt, majd a tányérokat a mosogatóba tettük. Maradékok nálunk sosincs, mert van 5 éhenkórász a lakásba, akik mindent felfalnak, amit az orruk elé raknak.
-Bassza meg!- káromkodott Niall, amikor véletlenül kicsúszott pár tányér a kezéből és a földre estek, és összetörtek.
-Semmi gond, Niall. Megyek a söprűért és feltakarítom!- mondtam mosolyogva, hogy éreztessem vele, hogy nincs semmi gond.
-Bogi... Én csináltam, majd én feltakarítom.! Vigyázz bele ne lép a...- kiáltott Niall.
-A francbaaaa.. Neee.. Áúúúúú.. Ez fáááj..- kiáltottam, majd a földre néztem, ami tiszta vér volt.
Kiáltásomra a fentiek is lejöttek, hogy megnézzék mi történt.
-Harry, azonnal hívj egy orvost!!- kiáltott Niall értem kapva, hogy kivegyen a szilánkok közül.
-Úristeen! Mi történt veled Bogi?- kiáltott fel Bett látva azt a sok vért körülöttem.
-Semmi gond nincs velem Bett. Most ha megbocsátotok mennem kell, fel kell takarítanom a szilánkokat.!- mondtam, majd leugrottam a kanapéról, ahova Niall tett.
-Nem mész te sehova! Bogii!! Ömlik a lábadból a vér..!! Tele van apró szilánkokkal a talpad! Azt akarod, hogy megműtsenek a kis szilánkok miatt?- kiáltott rám Louis.
-Jó na..- mondtam durcásan.
-Úristen El sem tudom hinni.. Ez mind miattam van.. Miért nem tudtam összetakarítani??!! Én hülye barom!!- szitkozódott magában Niall.
-Niall. Nem történt semmi komoly. Nem a te hibád! Ne szidd magad a baromságom miatt!- próbáltam egy kicsit lenyugtatni Niallt, de nem igazán sikerült.
-Haver, hívtál már orvost?- ordított Niall Harrynek.
-Igen, mindjárt itt lesznek- mondta Harry megijedten.
Kopogtattak az ajtón. Az orvos volt.

                                                     * * *

Eltávolította a lábamból az összes szilánkot, majd felvittek a szobámba, hogy pihentessem. Közben elaludtam.

Reggel a telefonomra keltem fel, ahogy csörög. Azt hittem, hogy az ébresztőm van beállítva, de nem. Apa hívott.
-Háló, apa?- szóltam bele a telefonba.
-Jó reggel kicsim! Hogy vagy?- kérdezte apa.
-Köszönöm jól vagyok. És ti otthon?- érdeklődtem.
-Itthon is minden rendben. Hiányzol mindenkinek.- mondta apa.
-Ti is hiányoztok nekem.- mondtam.
-Figyelj kislányom. Anyával azon gondolkoztunk, hogy hazajöhetnél pár napra és hozhatnád Bettet is.- mondta apa.
-Apa, ez fantasztikus ötlet.- válaszoltam.
-Örülök, hogy tetszik. Akkor este 8-kor indul egy gép Londonból Pestre. Azzal gyertek.- mondta apa.
-De apa...
-Semmi de apa. Azzal jöttök és kész. Éjfélkor találkozunk a reptéren. Szerbusz!- köszönt el apa, majd lerakta a telefont.
-De én most nem akarok hazamenni. 2 nap múlva szülinapom van.- mondtam magamnak, de éreztem, hogy ezt más is hallotta.
-Bett feljönnél egy kicsit?- kiáltottam le Bettnek.
-Mi a gond?- kérdezte Bett kissé megrémülve.
-Áh. Semmi gond nincs. Apa az előbb hívott fel. Az este 8-as repülővel haza kell mennem Pestre. És neked is jönnöd kell!!- mondtam lebiggyesztett szájjal.

2013. november 24., vasárnap

15.rész

-Mi az, hogy a képemre olyan merevedésetek volt, hogy nem tudjátok kiverni, és egy szegény csajon végzitek? Ha?- kérdeztem.
A fiúk nem mondtak semmit.
-Akkor megkérdezem még egyszer... Mi az, hogy megerőszakoltok egy csajt mert olyan merevedésetek van?- kiabáltam rájuk.

-Hát.. tudod.. nem éppen bírtunk magunkkal, és amúgy meg honnan tudod.?- kérdezte Louis csodálkozva.
-Na az pont, hogy titeket nem érdekel.!- vágtam hozzájuk. Semmi kedvesség nem volt bennem, amit a fiúkra irányíthattam volna. Undorodtam tőlük.
-Hát ha nem akkor nem.- motyogta Harry magában.
-Na te inkább meg se szólalj Mr.Merevedő.!- mondtam a végét elnevetve, ami Harrynek nem igazán tetszett. Felállt a kanapéról és felment a szobájába. Nem mentem utána.
-Na ezt jól megcsináltad.!- mondta Liam, és megrázta a fejét.
Nem mondtam rá semmit. Megsértődöttet játszottam, és feltrappoltam a szobámba. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és zenét kezdtem el hallgatni. Kissé kifáradtam a mai délelőtt után, ezért elaludtam.
Telefoncsörgésre ébredtem.
-Bogi, gyere le légyszives. 5 óra van. Segíts kaját csinálni az "állatoknak".- mondta Bett.
-Azonnal megyek.-motyogtam és letettem a telefont.
Felkeltem az ágyból, lementem Betthez a konyhába és éppen Niallal beszélgetett.
-De Bett. 12.-e van. 2 nap múlva lesz a szülinapja. Nem tom hol legyen akkor. Nem lehetne itt?- kérdezte Niall.
-Na jó! Legyen! Figyelj, akkor a terv az, hogy én Bogit elviszem vásárolni a Big Benhez, majd elmegyünk még egy csomó helyre, ti addig feldíszítitek a házat.- mondta Bett.
Ahogy kicsit beljebb sétáltam belerúgtam egy székbe.
-A franca. Látszik, hogy álmos vagyok még.- mosolyogtam magamon.
-Jaj, szia Bogi! De jó, hogy jössz, segíthetsz kaját csinálni az..
-Igen, az állatoknak!- mosolyogtam.
Bett erre csak bólintott, és izgatottságot vettem észre rajta.
-Minden rendben van?- kérdeztem.
-A lehető legnagyobb rendben.- mosolygott vissza Bett.
-Niall, hát te?- kérdeztem poénosan. hogy már megint megeszi a kajához a hozzávalókat. mielőtt megcsinálnánk.
-Áááh.. én ugyan semmiiiiit.- mondta és elvett egy paradicsomot a tányérról, majd elkezdett vele futni.
-Niaaaaalll!!! Állj csak meeeg!!- kiabáltam mosolyogva.
-Nem fogoooook!! Kapj eel hercegnőőőőőő!!!- kiáltott vissza boldogan.
Minimum ötször végigkergettem az egész házon, de még mindig futottunk. Boldogok vagyunk a történtek ellenére is. Egészen addig a pillanatig, ameddig két nagy kergetőzésünk közepette bele nem ütköztem Harrybe.
-Bocs nem láttalak.- mondtam mosolyogva.
Egy erőltetett lehető legkisebb mosolyt kaptam vissza, majd futottam Niall után. A többi fiú és előjött a szobájukból és csak néztek miket csinálunk Niallal.
-Állj meg szépfiúúúúú.!!- kiáltottam.
-Csak ha adsz valamit Hercegnőőő.!- kiáltott vissza.
-Adok csak állj meg.!- lihegtem.
-Na jó!- mondta, ezzel megállt.
-Megvaaaaaaagy szőkeeee.!!- kiáltottam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
A többiek csak mosolyogtak ezen, de Harry a tekintetével megtudott volna ölni, amiért megpusziltam a szőkét. De nagyon jól érezzük magunkat, és nem foglalkoztam vele.
-Na de most már gyere segíteni kaját csinálni.!- mosolygott Bett.
-Megyeeeeeeeek.!- kiáltottam, majd megöleltem Niallt, és indultam a konyha felé.
-Nem kellett volna.- motyogta Harry magának.
Nem vettem róla tudomást, mivel nagyon is jó kedvünk lett hirtelen és nem akartam elrontani.
***
-KAJÁRA FEEEL!!!- kiáltott Niall, és leültünk az asztalhoz.
-Jó étvágyat mindenkinek!- mondtam, majd elkezdtem enni a szendvicsem, majd el bele se haraptam, mert Harry nem volt köztünk.
-Harry hol van?- kérdeztem kíváncsian.
-A szobájában van, dalt ír.- mondta Louis.
-Felmegyek hozzá, lehozom őt enni.- mosolyogtam.
Sétáltam fel az emeletre, közben meghallottam, hogy gitáron játszik. Nagyon szépen hangzott. Ott álltam Harry ajtajánál hallgatóztam, egyszer csak elhallgatott a gitár.
-Bejöhetsz ám, nem harapok.- mondta Harry.
Benyitottam hozzá, az ágyán ült egy gitárral a kezében, papírgalacsinok körülötte.
-Ahogy elnézem, igen csak benne vagy a munkában.- mosolyogtam.
-Amint látod igen, dalt írok. De még sokat kell rajta dolgoznom..-motyogta.
-Eljátszod nekem?- kérdeztem mosolyogva.
-De még nincs kész, és még nem jó teljesen..
-Nem baj. Hallani szeretném- mosolyogtam.
-Hát legyen.- mosolyogta, majd ujjai a gitár nyakára szaladt, majd megszólaltatta azt. Először bevezetőt játszott, majd énekelni kezdett hozzá:

I figured it out
I figured it out from black and white
Seconds and hours
Maybe the height to take some time
I know how it goes
I know how it goes from wrong to right
Silence and sound
The day ever hold each other tight like us?
The day ever fight like us?
You and I
We don't wanna be like them
We can make it till the end
Nothing can come between you and I
Not even the Gods above can separate the two of us
No nothing can come between you and I
Oh, you and I
I figured it out
Saw the mistakes of up and down
Meet in the middle
There's always room for common ground
I see what it's like
I see what it's like for day and night
Never together
'Cause you see your things in a different light like us
Did we never try like us?
You and I
We don't wanna be like them
We can make it till the end
Nothing can come between you and I
Not even the Gods above can separate the two of us
'Cause you and I
We don't wanna be like them
We can make it till the end
Nothing can come between you and I
Not even the Gods above can separate the two of us
No nothing can come between you and I
Oh, you and I
You and I
We could make it as we are
You and I


-Hát ez lenne az.. De mondom, hogy még nem jó.- motyogta.
Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam mást csinálni.  Megcsókoltam.



Érdemes lefordítani magyarra a dalszöveget, mert szerintem iszonyat jóó.:)) pussz.;)

2013. november 18., hétfő

14. rész

-Ne felejtsd 3 emelet, lépcső mellet jobbra.!- kiabált utánam Bett.
-Köszi!- kiáltottam vissza és bementem az életem egyik legfontosabb iskolának ajtaján.

Beléptem az iskolába. Üres volt. Körbenéztem, hogy megtaláljam a lépcsőt, és hamar meg is lett. Megmásztam a lépcső fokait, lassan felértem a 3. emeletre.  A lépcső vége egy hosszú folyosóra nyílt. 
-Ijesztő lehet sötétben!- mondtam magamnak, közben a magyar barátaimra gondoltam. -Bárcsak itt lennének velem a csajok! Tuti megijesztenének ilyenkor!- sóhajtoztam magamnak.
Közben nézegettem a falakon a tabló képeket. Nagyon szépek voltak. Megfordultam és egy ajtót pillantottam meg, aminek az ajtaja egy kicsit nyitva volt. Hangokat hallottam. Odaálltam az ajtó előtt, hogy hallgatózzak egy kicsit.:
 -Hol lehet ez a lány? Remélem nem tévedt el idefelé jövet.- szólt egy női hang.
-Ne aggódjon Rose, biztos minden rendben van Bogival.- mondta egy férfi.
Tudtam, hogy rólam beszéltek, ezért bekopogtam.
-Tessék!- szólt egy női hang.
Beléptem az ajtón. Az igazgatónő ült az asztalnál, és egy férfi vele szemben, és egy fiú egy széken.
-Jó napot kívánok! Barsi Boglárka vagyok! 11 órára volt időpontom, hogy regisztráljak.- mondtam.
-Jó napot! Örülök, hogy végre itt van hölgyem! Foglaljon helyet!- mondta.
-Köszönöm.!- mondtam és leültem az igazgatónővel szembe az asztalhoz.
-Engem Rosalinda Martinnak hívnak! Én vagyok az igazgatónő! De hívj csak Rose néninek.- mondta kedvesen. -Nem kell bemutatkoznod. Tudjuk ki vagy. Hiszen a mappádat többször is elolvastam.- tette hozzá.
-Rendben.- elmosolyodtam.
-Ő itt az osztályfőnököd Daniel Resh. És ő a fia Tom.- mutatta be a körünkben ülé férfiakat.
-Üdvözlöm.! Daniel vagyok! Hívjon Dan tanárúrnak!- mondta mosolyogva.
-Szia Bogi! Tom vagyok! Az egyik osztálytársad!- mondta kedvesen.
 Itt mindenki ennyire kedves????
-Örvendek!- mosolyogtam vissza Tomnak és Dan tanár úrnak.
-Bogi, most pár papírt ki kell töltenie és már készen is lennénk!- mondta Rose igazgatónő.
-Rendben.- mosolyogtam.
Pár papírlapot nyomott az igazgatónő a kezembe, amit ki kellett töltenem. Adott egy tollat is, amit megtarthattam. Nem tartott sokáig, míg kitöltöttem a lapokat.
-Hát ezzel készen is lennénk!- mondta az igazgatónő.
-Tom, fiam. Vezesd körbe Bogit az iskolában légyszíves!- mondta Dan tanárúr Tomnak.
Bólintott egyed és kinyitotta az ajtót.
-Mehetünk?- kérdezte.
Bólintottam.
-Viszont látásra. További szép napot!- köszöntem el illedelmesen, ahogy anya tanította még kiskoromban.
-Köszönjük magának is! Viszlát!- mondta az igazgatónő és kiléptem az ajtón.

-Szóval, te az osztálytársam vagy?- kérdeztem mosolyogva.
-Nagyon úgy tűnik.- mosolygott vissza kedvesen.
-Ez az osztálytermünk?- kérdeztem.
 -De sajnos még mások is.- mondta halkan. -Amúgy igen, ez a miénk.
-Miért? Még kik lesznek az osztálytársaim?- kérdeztem kíváncsian.
-Hát, lehet hogy ismered őket.- motyogta. -Akik ilyen rosszabb emberek velük fogom kezdeni.- motyogta.
-Oké.- mondtam.
-Hát. Először is Harry Styles. Ő a legrosszabb az osztályunkban. Utána Zayn Malik, és Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan követik.- mondta.
Szám eltátottam szavai hallatára. De ők hogy lehetnek rosszak??- gondoltam magamba.
-Ömm.. Ismerem őket.- motyogtam.
-Uh.. Hát jobb előbb, mint utóbb.- mondta.
-Mit csináltak, amiért rossznak tituláljátok őket.?- kérdeztem meglepődötten.
-Hát.. Olyan dolgokat, mint például megfognak egy lányt és beviszik a WC-be és azt csinálják vele. De ez csak egyszer történt, amikor..- ezzel abbahagyta..
-Amikor??- kérdeztem kíváncsian.
-Amikor Dan tanár úr kézre adta a fényképedet. Olyan szinten volt keményedésük, hogy nem volt nekik elég, hogy kielégítsék magukat. Ezért megfogtak egy lányt és..  igen..- mondta és lehajtotta fejét.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem ezt. Nagyon hálás vagyok érte. Majd később még találkozunk. Megadod a számod?- kérdeztem.
-Aha persze.- fogott egy tollat és ráírta a kezemre a számát.
-Köszönöm. Majd hívlak.- futottam a lépcsőhöz.
-Oké. Majd később.- kiáltott.
Nem válaszoltam neki, csak futottam ki az iskolából, hogy minél előbb hazaérjek Félúton eszembe jutott, hogy Bettet fel kellett volna hívnom, ha végzek.
Nagyon mérges voltam ezért nem hívtam fel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a házunk előtt vagyok. Lihegtem ,mert egészen a sulitól futottam hazáig. Benyitottam a házamba a fiúk a nappaliba ültek. Mindegyik fiú ott ült és meccset néztek. Becsaptam az ajtót és mindegyik fiú rám nézett. Gyorsan felfutottam a szobámba és ledobtam a táskám az ágyamra és a telómat előkaptam és írtam egy SMS-t Bettnek:
 
          "Ne gyere most haza, mert nagy veszekedés lesz! Ha szeretnél látni akkor felőlem gyere,de ne lepődj meg ha háború lesz itthon! Bogi xx"

Gyorsan elküldtem neki, és lementem a fiúkhoz. Pont vége lett a meccsnek mikor leértem. Megfogtam a távirányítót és lekapcsoltam a TV-t. A fiúk kérdően néztek rám, hogy mégis mi okom van rá, hogy ilyet tettem. Kicsit durvább hangon megszólaltam nekik.
-Mi az, hogy a képemre olyan merevedésetek volt, hogy nem tudjátok kiverni, és egy szegény csajon végzitek? Ha?- kérdeztem.
A fiúk nem mondtak semmit.
-Akkor megkérdezem még egyszer... Mi az, hogy megerőszakoltok egy csajt mert olyan merevedésetek van?- kiabáltam rájuk.

2013. november 17., vasárnap

13.rész

Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni, de elhagytam a füzetem és nem tudom fejből!!

-Harry, miért  vagy meztelen?- kérdeztem kíváncsian és nem a hasára és a férfiasságára összpontosítva.
-Azért, mert reméltem, hogy megkívánsz és esetleg bejössz, mert nagyon fázom már.- motyogta Harry dideregve.
-Te nem vagy normális. Menj be! Én maradok kint!- vágtam hozzá.
-Gyere be légyszíves.! Bent megbeszéljük!- mondta és megfogta a kezemet és behúzott a házba.
Nem nagyon volt kedvem vitatkozni vele, mert iszonyatosan fáztam. Bementünk a házba. A fiúk ott ültek és mosolyogtak valamin.
-Mi van fiúk.?- kérdeztem mosolyogva.
-Áh. Bogi. Semmi!- mosolygott Liam.
-Haver öltözz már fel!- szólt Louis mosolyogva.
-Ú basszátok meg! Tényleg!- mondta és futott fel a szobájába meztelenül.
Most már értettem miért nevettek ennyire mikor bejöttünk kintről. Bett a konyhába volt.
-Minden rendben?- kérdezte Bett és odaadott egy bögrét, amibe forró kávé volt.
-Azt hiszem, de még nem beszéltünk, ja és köszi!- mondtam.
-Menj fel hozzá. Beszéljétek meg!- mondta Bett.
-Okés. Majd jövünk.- mondtam, és felsétáltam Harry szobájához.
Mielőtt bementem volna bementem a saját szobámba hátha hallok valamit. Nem igazán jártam szerencsével. Nem hallottam semmit. Átmentem Harry szobája elé. Bekopogtam.
-Harry. Beengednél.?- mondtam.
Nem kaptam választ. Benyitottam. Az ágyán feküdt. Odamentem hozzá. Aludt. Aranyos volt. Nem akartam felébreszteni. Kimentem a szobájából és lementem a többiekhez.
-Na hogy ment?- kérdezte Bett.
-Sehogy, alszik.- mondtam és leültem a kanapéra Louis mellé.
-Hol van Niall.?- kérdeztem csodálkozva.
-Nem tom. Valami csajjal van találkozója, majd jön valamikor.!- mosolygott Zayn.
-Hát o-ookéé.!- mosolyogtam. -Milyen mese ez?- kérdeztem tőlük.
-Azt hiszem valami Batman féleség lehet!- mondta Louis.
-Jónak tűnik.- mondta Bett.
Bólintottam.
                                              ***
Gyorsan eltelt mesenézéssel az idő. Közben lassan beesteledett. A fiúk eltávoztak, velük együtt az álmos Harry is, aki még félig aludt. Bett is velük tartott egy darabig.
Távozásuk után előkaptam a laptopom és megnéztem az e-mail-eket és beléptem Facebookra meg Twitterre.
Tweetem a mai napról:
       #Lehetett volna jobb napom is de ez is elment a srácokkal.! @Louis_Tomlinson @Real Liam Payne @Zayn Malik @Elizabeth Taily.

Gyorsan leléptem mindenhonnan, mert már nagyon álmos voltam.  Leraktam az íróasztalra a laptopom, a fülhallgatót bedugtam a fülembe és zenét hallgattam a telefonomról.

                                             ****
Reggel Bett hívására keltem fel.
-Halló! Bett.?- szóltam bele a telefonba.
-Szia Bogi! Igen én vagyok! Figyelj üzentek a suliból, hogy ma be kell menned. Be kell regisztrálnod magad a suliba.- mondta Bett.
-Augusztus 11-én?- kérdeztem meglepődve.
-Igen. Muszáj lesz bemenned. Mert csak ma tudnak fogatni.- mondta Bett.
-Hát jó. És hány órára kell bemenni.?- kérdeztem álmosan.
-11 órára.- mondta.
-Elkísérnél a suliba.? Mert ugye arra még nem jártam.- mosolyogtam.
-Persze. Fél 11-re ott leszek érted!- mondta.
-Okés. Köszi. Szia.- mondtam, ezzel leraktam a telefont.
Ránéztem az órára. 9 óra van. Még van időm. Lementem a konyhába reggelizni. Elővettem a gabonapelyhet meg a tejet. Beleöntöttem minden hozzávalót egy tálba és elkezdtem enni. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Futottam fel a szobámba érte.
Anya hív.
-Szia Anya!- üdvözöltem anyát.
-Szia Kislányom. Minden rendben van veled.? Mesélj, mit csinálsz?- hadart anya kíváncsian.
-Anya! Nyugodj meg. Minden rendben van. Most jelen pillanatba reggelizni készültem.- mondtam.
-Az jó. Az iskolába voltál már.?- kérdezte.
-Ma fogok menni regisztrálni. Már alig várom. 11 órára van időpontom.- mondtam.
-Na oké. De most megyek, mert nélkülem megáll az élet itt az oviba! Amúgy csak azért hívtalak, mert a keresztanyád kíváncsi volt, hogy mi van veled.- mondta anya.
-Oké. Puszilok az oviba mindenkit. Szia.- mondtam és leraktam a telefont.
Ránéztem az órára. Még csak negyed 10 volt. Lementem a konyhába ismét és végre megettem a gabonapelyhemet.
Reggeli után elhatároztam, hogy lefürdök. Pont másztam bele a kádba, erre megcsörrent a telefonom.
-Pont akkor hív mindenki, amikor dolgom van.- motyogtam magamba.
-Haló tessék!- szóltam bele a telefonba.
Senki sem szólt vissza. A vonal másik végén lerakta az illető a telefont.
-Na szép. Nem képesek beleszólni.- szitkolóztam magamba.
Végeztem a fürdéssel. Ránéztem az órámra.
-Naneeeeeeeeeeee.. Negyed 11 van.?!! - kiáltottam fel.
Gyorsan felkaptam egy Egyesült Királyság zászlós toppot meg egy farmer rövidnacit, egy átlagos sminket raktam fel magamra, megfésültem hosszú hajam és lementem a nappaliba és felvettem a bakancsom. Kopogtattak az ajtón. Kinyitottam az ajtót. Bett volt az.
-Indulhatunk?- kérdezte Bett mosolygósan.
-Mehetünk.- mosolyogtam vissza neki.
Elindultunk a Big Ben felé. Kb. 15 percet sétálhattunk. A  Big Ben-nél árusok álltak.
-Bett. Még úgyis van negyed órám. Ott a suli, ha minden igaz. Gyorsan megnézzünk mit árulnak?- kérdeztem reménykedve.
-Oké! Tényleg ott a suli egy köpésre. Gyorsan nézzük meg és utána siessünk oda!- motyogta Bett.
Odasétáltunk egy árushoz. Gyönyörű szép ékszereket árult.
-Jajj de széép gyűrű!!- kiáltottam fel.
-Szerintem is szép!- mondta Bett. -Bogi mennünk kell! 5 perc múlva 11 óra. Ne akarj elkésni.- utasított Bett.
-Menjünk!- mondtam, és elindultunk az iskolához.
Nem sétáltunk sokat. Tényleg szinte ott volt a Big Ben előtti utcában. Közben kaptam egy SMS-t Harrytől.:
                         
            "Sok sikert Szerelmem a regisztráláshoz! Nagyon szeretlek! Harry.xx"

Nagyon aranyos tőle, hogy gondolt rám. De nem volt időm visszaírni neki, mert megérkeztünk az iskola elé.
-Na most Bogi, amíg te bent leszel én ott leszek a Big Ben-nél az árusoknál.! Biztos ügyes leszel!- monda Bett.
-Okés! Majd hívlak ha végeztem és itt kint találkozunk!- mondtam.
-Ne felejtsd 3 emelet, lépcső mellet jobbra.!- kiabált utánam Bett.
-Köszi!- kiáltottam vissza és bementem az életem egyik legfontosabb iskolának ajtaján.