Bocsánat, kicsit rövid lett a rész de nem nagyon értem rá.! Bocsánat.! Jó olvasást.:))
Egy óriási üres teret láttunk, tele fogasokkal, polcokkal. Eszméletlen látvány volt.
-Nem gondolod, hogy ez a szoba hasonlít a Londoni szobánkhoz?- kérdeztem Bettől.
-De. szerintem is hasonlít rá.- mondta Bett, majd elszomorodott.
-Hiányoznak a fiúk, ugye?- kérdeztem elszomorodottan.
Nem felelt rá semmit csak bólintott.
-Ne aggódj. Nem sokára megyünk is haza. 2 max három nap!- nyugtattam meg, mire ő is mosolygott.
Délután...
Bett és én az összes ruháinkat kirakodtuk a szekrényünkbe. Hihetetlenül sok mindent hoztunk el Londonból pár napra. Kicsit elfáradtunk a pakolásba ezért eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet és elmegyünk sétálunk egyet Pesten. Nagy nehezen dűlőre is jutottunk, és a fiúk egyik kedvenc mesefilmjüknél, a Toy Story-nál maradtunk. Nagyon élveztük ezt a másfél órás mesét, ami kevesebbnek tűnt.
-Hát.. a Toy Story-t is kivégeztük. Mehetünk sétálni?- kérdeztem Bettől.
-Indulááás.!- pattant fel a kanapéról és már a cipőjét húzta.
-Anyaaa.! Elmentünk sétálni! Majd jövünk!- kiáltottam anyának, hogy tudja, hogy sétálni mentünk.
-Oké, de vigyázzatok magatokra.. Túl sok veletek egykorú fiú jár az utcán!- mondta anya.
-Vigyázunk! Szia!- mondtam és már csuktam is be az ajtót magunk után.
Az a kellemes nyári szellő simogatta az arcomat, amit mindig is szerettem nyáron. Amikor ilyen jó kis idő van általában kint vagyok a barátaimmal a parkban, vagy éppen fagyizunk a kedvenc helyünkön. De most minden más volt... Nem járt annyi ember az utcán, nem járt semmi autó az úton.... Nagyon furcsa volt... Mi történhetett ennyicske idő alatt?- tettem fel magamban a kérdéseket. Gondolkozásomat Bett zavarta meg.
-Bogi.. ők kicsodák? Azt hiszem.... Félek.- mondta Bett remegő hangon.
-Nyugi. Semmi gond nem lesz. Ha nem nézel rájuk hozzád se fognak szólni. De tudod mit... Menjünk át a másik oldalra és így biztonságosabb lesz.- nyugtattam meg Bettet.
Látszott rajta hogy fél. Félt a fiúktól, akik ott ültek a padon energiaitallal a kezükben. Igaz lehet volt bennük valamennyi alkohol, de szerintem jobban jártunk így, hogy átmentünk az út túloldalára. De talán nem a legjobb ötlet volt.......A fiúk így is észrevettek minket. Nem tudtuk hirtelen merre fussunk. Átjöttek ők is az út másik oldalára, ahol mi voltunk. Halkan odasúgtam Bettnek, hogy semmi gond nem lesz, csak kicsit vegyük gyorsabbra a tempót. Így is tettünk. De a fiúk csak fütyülni meg ordítozni tudtak nekünk mindenféle butaságot.. Nem tudtak minket utolérni.. Talán ez volt a szerencsénk. Több utcán át sétáltunk, de követtek minket. Letértünk egy kis útra, amerre már nem követtek, mert továbbmentek. A kis út ahova letértünk elhagyatott volt.. Tele volt konténerekkel... Nem mertünk beljebb menni hátha van ott valami.. Vagy valaki.. Ezért gyorsan visszaindultunk hazafelé.. Szedtük a lábunkat hazafele is.. Rossz előérzetem volt...Ami nem jelent jót.... Valaki figyel minket.!