2015. május 26., kedd

25.rész

Újra itt..hoztam a következő részt. Kérlek írjatok hozzászólást mert kíváncsi vagyok a véleményetekre..Ja és köszönöm a 716 oldalmegjelenítést.. <3
Jó olvasást.!<3




-Apa..Kérlek ne ítélj el.. Csak hallgass végig!- mondta majd nagy levegőt vett.- Tudod, hogy nem én választom az életem, a sorsomat. De a szerelmet se. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne így legyen. De egyszerűen nem tudtam változtatni.- sóhajtott.
- Apa meleg vagyok!
Rob csak csendben ült és fiát nézte, aki elkeseredésében nem tudott mit csinálni, majd megszólalt.
-Fiam.. miért nem mondtad ezt el előbb? Miért kellett hazugságokba burkolózni? Na de nem is baj. A fiam vagy. Az a lényeg, hogy boldog legyél. Nekem semmi más nem számít. - mondta, majd átölelte Gerald-ot.
-Örülök, hogy így állsz hozzá apa! Tudod, elakartam mondani előbb is, de attól féltem, hogy kitagadsz emiatt. Nagyon szeretlek!-hüppögte.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! Akkor miért mondtad,hogy tetszik neked Bogi?- tette fel a kérdést Rob, amire én is nagyon kíváncsi lettem volna.
-Hát.. akkor még jó alibinek tűnt. De most már rájöttem, hogy nem volt szép. Sajnálom!- mondta Gerald.
Rob csak bólintott, majd ismét átölelte fiát.
-Na de nem baj. Most már vacsorázzunk, ha már egyszer megrendeltük.- mondta Rob, ezzel ki is hozták rendelésünket.

Vacsora után Gerald illedelmesen elköszönt tőlünk, mondván, hogy dolga van. Én Robbal taxival mentem vissza a hotelba. Az út csendesen telt. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Elég nyomasztó volt a csend. Majd megérkeztünk.
-Köszönjük, a többi a magáé!- mondta Rob, majd elindultunk a bejárat felé. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd a lépcsők felé mentünk.
 -Most már hazamehetek?- kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Máris mehetsz, ha szeretnél. Szólj Katennek, hogy elmész. Hívatok ide neked taxit. Az majd hazavisz.- mondta Rob elkeseredetten.
-Köszönöm szépen. Nagyon kedves magától. Ja és a vacsorát is nagyon köszönöm. Nagyon jól éreztem magam..! Ja és Robin.. Ne aggódjon Gerald miatt. Meg fogja találni magának az igazit. És boldog lesz. Nem kell félteni.- mondtam kedvesen.
-Köszönöm a jó tanácsot Bogi. Nagyon rendes hölgy vagy! Vigyázz a hazafele úton! Sok sikert a további életedhez!- mondta Rob, majd eltűnt az ajtó mögött.
Felszaladtam a lépcsőkön a hotelszobámig. Gyorsan kinyitottam, beledobáltam a bőröndbe a cuccaim, majd írtam egy levelet Karennek, hogy Rob elengedett és haza megyek. Letettem az asztalra a papírt, majd kiléptem az ajtón, majd bezártam azt. Szeltem a lépcsőket lefele, majd a portához érve leadtam a kulcsot és kiviharoztam a hotelből egészen a taxiig.
-A Rózsadomb sarkáig kérem.- mondtam udvariasan a sofőrnek.
-Rendben hölgyem!- mondta és elindultunk.
Hamar oda is érkeztünk. Kifizettem a taxit és elindultam haza. Nagy léptekkel sétáltam hazafelé, ugyanis utáltam sötétbe egyededül sétálni, majd a kapunk elé értem. Hamar előhalásztam a kulcsaimat, és nyitottam is az ajtót.
-Sziasztok megjöttem!- kiabáltam hangosan.
-Úristen kislányom minden rendbe van?- kérdezte anya aggódóan.
-Igen persze, csak tévedés törtnét egy-két helyen. Semmi vész nincs. Mindenki nyugodjon meg.- mondtam majd leültem a kanapéra.
-Hála istennek Bogi, hogy nincs semmi bajod!- mondta Bett, majd megölelgetett.
-Igen, na de most gyere, menjünk aludni mert nagyon álmos vagyok!- sóhajtottam álmosan.
-Rendben menjetek! De holnap mesélj el majd mindent! Jó éjszakát!- mondta anya, majd bement a szobájába aludni.
-Oké. Jóéjt!- kiáltottam vissza, majd Bettel szaladtunk fel a lépcsőn a szobámba.
-Olyan jó végre itthon lenni!- sóhajtottam.
-Szerintem is jó, hogy itthon vagy. Nagyon aggódtunk már érted!- mondta Bett az ágyán ülve.
-Hát gondolom. Na de most elmegyek lefürdeni. Nyugodtan aludhatsz, nem kell megvárnod!- mondtam.
-Hát, ha nem baj lefekszem. Majd gyere.- mondta Bett, majd belefeküdt az ágyába és betakarózott.

Nagyon szükségem van már egy jó forró zuhanyra. Ezért a legforróbb fokozatra állítottam a vizet, hogy égesse a bőröm. A kedvenc tusfürdőmmel megmosakodtam, majd még egy darabig engedtem magamra a forró vizet. Nagyon kellemes volt. De lassan már úgy éreztem hogy teljesen kiázott a bőrön, ezért kiszálltam és egy törölközőt csavartam magamra, majd visszamentem a szobába.
Bett már aludt amikor visszaértem. Gyorsan felvettem a pizsim és befeküdtem a puha ágyamba. De mielőtt álomba merültem volna Bett motyogott magába valamit:
-Én vissza akarok menni Londonba.- hallottam meg és a szemeim lecsukódtak és álomba szenderültem.

2015. május 10., vasárnap

24.rész

 Nagyon sajnálom hogy ennyi ideig nem írtam.. De egyszerűen nem értem rá.. De mostmár többet tudok lenni! Jó olvasást.<3





-Bocsánat, hogy késtem,, Ugye nem maradtam le semmiről sem?- vágott bele a szavamba egy mély hangú, kedves természetű fiatalember. Az én nagy "Ő"-m.
Hangja elhalványodott, miközben engem nézett. Majd felnéztem rá. Ismerős vonások. De mégis más.
-Szia. A nevem Gerald Styles. Örülök hogy megismertelek.- ült le a mellettem lévő székre. Micsoda?? Harrynek van egy bátyja?? Nem is említette.
-Apa.- mondta majd  odabiccentett apjának.
-Fiam. Ő az új barátnőd. Boglárkának hívják.
-Csak Bogi, ha lehet. De van egy kis baj. Nekem már van..
-Apa megbocsátanál nekünk egy pillanatra?- mondta  Gerald sietősen, majd karon fogott és a mosdó fele húzott.
-Te teljesen megbolondultál? Nem szabad megtudnia egyenlőre, hogy Harryvel jársz.- hadarta teljesen kitágult szemekkel.
-És miért is nem? Várj... Honnan tudod hogy Harry a barátom?- kérdeztem.
-Mert ha megtudja, teljesen bebolondul. Utánakeres a családodnak és ha kell meg is látogatja őket, csak hogy nem-e vagytok gonoszok. Hidd el nem kellemes. Harry előző barátnőivel is ezt csinálta csak hogy ne lássa azokat a lányokat többet a drága fiacskájával. Mert tudod Harry általában rossz nőket fog ki magának.- mondta nyugodtan.
-És Te? Miért hozott ide neked?- kérdeztem.
-Mert még sosem látott lánnyal. És nem is fog.- válaszolta ridegen. -Mert tudod.. Meleg vagyok.- mondta, majd lesütötte szemeit.
-Ezzel nincsen semmi baj. De ha meleg vagy, engem minek hozott ide?
-Nincs is.. csak ezt ő nem tudja.- mondta szomorúan.
-Ne aggódj. Meg fogja érteni. Csak mondd el neki. És talán elmehetünk innen.- mondtam majd óvatosan megöleltem.
Szerencsémre nem lökött el. Még jobban magához szorított. Annyira közel voltunk egymáshoz hogy éreztem illatát. Hasonlított Harry parfüméhez de mégis más. Nem tudnák letagadni azt, hogy egy családból származnak. Majd egy finoman elhúzódtam tőle és a szemembe nézett.
-Most már vissza kéne mennünk. Apa biztos nagyon ideges.- mondta mosolyogva.
Bólintottam, majd visszamentünk a helyünkre. De nem ültünk le. Majd belekezdtem.
-Mr. Styles.. Kérem.. Hallgassa meg a fiát. Csak ennyit kérünk mind a ketten!- mondtam majd átadtam a szót Geraldnak.
-Apa..Kérlek ne ítélj el.. Csak hallgass végig!- mondta majd nagy levegőt vett.- Tudod, hogy nem én választom az életem, a sorsomat. De a szerelmet se. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne így legyen. De egyszerűen nem tudtam változtatni.- sóhajtott.
- Apa meleg vagyok!