2015. december 22., kedd

31.rész

-De Bogi.. Senki sincs itthon rajtunk kívül.- mondta Bett, miközben jött le a lépcsőn.
-Akkor a többiek nem esznek.- mondtam magamba durcásan.


Ezzel nekiálltam a spagetti készítésének, ami nem nagy főzőcskézést igényelt. Találtam a konyhaszekrényben színes tésztát, gondoltam biztos tetszeni fog nekik. 
Épp a szószt készítettem, mikor Niall beosont a konyhába és hátulról megölelt, majd kaptam egy puszit az arcomra, amit nem tudom miért kaptam.

-Neked is szia Niall. Mire föl ez a nagy szeretgetés?- kérdeztem mosolyogva, majd észrevettem, hogy Niall a nyakamat nézi. 
-Nincs rajtad..- mondta elkeseredetten. 
-Igen, mert levettem a Harrytől kapott medált a láncról és elfelejtettem visszatenni a nyakamba.- mondtam neki, majd kérdően nézett rám.
-Miért szedted le róla? Ugye nem akarod neki visszaadni? Összetörne, ha megtennéd.- mondta
-Ő sem foglalkozott az érzéseimmel, amikor összebújt a szőke cicababájával.- válaszoltam idegesen, miközben kevergettem a szószt, ami hamarosan kész is lett.
-De Bogi..-kezdte el, miközben én belevágtam a szavába.
-Niall lennél olyan kedves, hogy megterítenéd az asztalt? Kész a vacsi.- mosolyogtam rá.
- Kérlek gondold át.-suttogta.- Persze, megterítek.
-Köszönöm.- mondtam, majd elindultam az emelet felé, hogy szóljak a többieknek a spagetti végett. 
Amint a lépcsőhöz érek kinyílott az ajtó és megláttam az elveszett bárányokat. Liamet, Josht, majd legvégül Harryt. Odaköszöntem nekik, majd szóltam a srácoknak, hogy jöjjenek enni.

-Mi is kapunk?-kérdezte Josh, majd vigyora a füléig ért. Rá se néztem csak köptem a szavakat neki.
-Ha esztek, akkor igen, ha nem akkor több jut nekünk.- mondtam, majd leültünk az asztalhoz. Louis és Bett a két oldalamon, velem szemben természetesen Josh ült.
Ki nem állhatom őt. Nem is értem miért kellett neki ide jönnie. Oké megértem, hogy Liam unokatesója, de na. Nem szeretnék minden egyes nap találkozni vele. 
Mindenki csendben evett, amíg fel nem sikoltottam.

-Jézusom Josh. Mi történt veled? Miért van felrepedve a szád? És ahogy elnézem az orrod is vérzik. Téged megvertek?- kérdeztem meglepődve, majd Harry felállt az asztaltól és a szobájába mehetett, amit nem tudok hova tenni.
-Jah.. mondhatjuk úgy is.- morogta az orra alatt.
-Ez érdekes.- állapítottam meg.- És ki gyepált el ennyire?- kérdeztem majdnem kuncogva.
-Szerintem nem annyira vicces, de legközelebb szólj a kanodnak, hogy állítsa le magát.- mondta, majd felállt az asztaltól és elhagyta  házat. Gondoljuk haza mehetett.
Csak lestem miket mondott. Szóljak a kanomnak? De mégis ki a kanom?
-Szerintem ez egy elég erős célzás volt Harryre- súgta oda Bett az asztalnál.
-Liam.. te tudsz erről valamit? És miért nem mész utána? A t unokatesód nem?- tettem fel a kérdéseket sorba.
-Az igazat megvallva tudok. És nem.. nem megyek utána. Biztos kiszellőzteti a fejét. Nagyfiú már.- mondta.
-Na mesélj, mi történt?- mondta Bett, majd Liam beszélt.
Elmesélt nekünk mindent. Hogy sétálni indultak, de verekedés lett belőle, mert Josh kitálalt nekik a közös múltunkról, meg azt hogy megcsalt engem, nem is egyszer de nem bánta meg. Ezt Harry nem bírta hallgatni, ezért megverte, amiért ezt tette velem. Ami teljesen logikus, hiszen szinte ugyanezt csinálta ő is. Vagyis..nem tudom. Nem kérdeztem tőle, hogy mit csináltak. Csak annyit, hogy elszúrják a szülinapomat. De már ez sem számított nekem. 
Liamet végighallgatva döntöttem úgy, hogy ideje lenne Harryvel helyrehozni a dolgainkat, mert kezd hiányozni közelsége, a szerelme és a csókja. Ezért bocsánatot kérve tőlük felmentem az emeletre, egyenesen Hazz szobája elé. Hirtelen kopogtatni akartam, de meghallottam hangját ezért az ajtóhoz raktam  fülem és hallgatóztam, ami tudom nem szép dolog. Telefonál. Biztos vagyok benne. És valami Jeniferrel beszél, vagyis így szólította meg a vonal másik végén lévő személyt.
Nem bírtam tovább, ezért bekopogtattam. Hallom, ahogy gyorsan búcsút vesz a személytől és ahogy átszeli a szobát, majd kinyitja az ajtót. Szemei csillogtak, de nem a sírástól. a boldogságtól, aminek örültem.

-Öhhmm. Beszélnünk kellene.- kezdtem bele, majd átlépte a küszöböt és becsukta maga mögött az ajtót.
-Tudom. De most el kell mennem, majd este beszélünk.- mondta, majd homlokon csókolt és leszaladt a lépcsőn, majd csak annyit halottunk, hogy bevágta az ajtót maga után.

2015. november 22., vasárnap

30. rész

-Lányok.. be kell mutatnunk valakit nektek.- mondta Liam, majd az ajtóhoz sietett és behívta a vendégünket.
-Sziasztok lányok!- köszönt a vendég és a hangja felismerése után kisebb hányinger kapott el.
Basszus Liam.. bár ne siettél volna elé annyira..- gondoltam magamba.

-Hello Josh.- mondtam, majd felálltam a fotelből és a konyhába mentem egy pohár vízért. Bettnek hamarosan leesett a tantusz és utánam jött.
-Ő meg mit keres itt?- kérdeztem mérgesen.
 -Nem tudom. De remélem nem sokszor látjuk majd.- mondta Bett, ezzel a pohár vízzel a kezünkben kimentünk a többiekhez, akik csodálkozva néztek ránk.
-Annyira örülök, hogy újra találkozunk Bogi.- szólalt meg Josh, aki a helyemen ült.
-Én kevésbé.- mondtam, majd leültem Liam mellé.
-Szia Bett!- kacsintott neki Josh.
-Hali!- mondta Bett, majd felment a szobájába, mert csörgött a telefonja.
-Na most már, hogy így összeismerkedtetek örömmel közöljük, hogy Josh az új haverunk, és Liam unokatesója.- mondta mosolyogva Niall.
-Ezt ti se gondoljátok komolyan..- mosolyogtam kínomba.
-Ennyire nem örülsz nekem Cicu?- kérdezte Josh undorítóan nyálas hangnembe.
-Ne merészelj így hívni többet. És nem.. abszolút nem örülök neked, kösz a kérdést.- válaszoltam durván, amit a többiek csak kikerekedett szemmel és tátott szájjal néztek. Gőzük sem volt arról, hogy honnan ismerjük egymást Joshal de addig jó, ameddig nem tudnak semmiről.
Csend telepedett le az előszobára, ezért úgy gondoltam felmegyek, megnézem Bettet, ezzel felálltam, majd felsétáltam az emeletre. Éreztem mindenkinek a tekintetét magamon, de nem érdekelt. Az ajtóhoz érve bekopogtattam. Nem érkezett válasz, ezért benyitottam. Bett a laptopjánál ült és nézett valamit, de amint beléptem azonnal ki is lépett onnan.
-Szia. Nem akartalak megzavarni semmiben, csak megnéztem jól vagy-e.!- mosolyogtam rá.
-Persze megvagyok. Azonnal megyek le. Két perc.- mondta, majd kiléptem az ajtón és visszamentem a fiúkhoz.
Mikor leértem nem találtam senkit se kint. Kicsit furcsa volt. Unaloműzés ellen bekapcsoltam a Tv-t hátha megy valami érdekes benne. Addig válogattam az adók között, amíg meg nem láttam, hogy az egyik csatornán az Alkonyat megy. Úgy döntöttem, hogy azt fogom nézni, ezért elmentem a hűtőhöz, kivettem egy fagyis dobozt, majd elővettem egy kanalat és visszaültem a helyemre.
Éppen reklám volt, amikor megrezdült a telefonom. Felnyitottam, értesítés érkezett. Nem is egy. Több száz. Twitterről. Gyorsan megnyitottam egyet, hogy megnézzem mi az. Ez állt benne:

 @alszis1D tweetje aug.14. :
                 @boglarkab Happy Birthday girl. we love you <33


Te jó ég. Ma van a szülinapom. Annyi dolog történt, hogy elfelejtettem a saját születésnapomat. De nem baj. Majd Bettel elmegyünk egyet bulizni vagy vásárolni vagy ilyesmik. Hamar retweeteltem pár jó kívánságot, majd néztem tovább a filmet.


      *2 óra múlva*

-Bett.. naaa. gyeree eel. Legalább sétálni menjünk. Olyan szép délután vaan.- nyöszörögtem Bettnek.
-Najoo. De nem leszünk sokáig igaz.?- kérdezte viccesen.
Mind a ketten felöltöztünk, majd Bett valamilyen kis lapot becsúsztatott Harry ajtaja alatt, amire 2 kopogás volt a válasz. Ebből semmit sem értettem, de nem is foglalkoztam velük. Az ajtóban találkoztunk Liammel és Niallal, megkérdezték merre megyünk, meg mit fogunk csinálni és utnak eresztettek minket.
Természetesen a Big Ben felé vettük az irányt, mert ott vannak a legjobb árusok. Én egyből az ékszereshez mentem.
-Oh.. valaki megvette a nyakláncot, amit kinéztem.- mondtam szomorúan Bettnek, aki együtt érzően bólogatott.
-Nézd Bogi.. Az a ruhás eddig is ott volt?- kérdezte Bett csillogó szemekkel.
-Nem hiszem, úgyhogy menjünk és nézzük meg.- mondtam, majd odasétáltunk.
-Jó napot!- köszönt az eladónő.
-Jó napot!-köszöntünk mosolyogva.
-Segíthetek valamiben?- kérdezte kedvesen a hölgy.
-Köszönjük csak nézelődünk.- mondtam, majd Bett megtalálta az egyberuhákat.
Nagyon sok szépet láttunk. Legszívesebben megvettük volna minden egyes darabot, de sajnos nem lehetett.
-Bogii.. ez nagyon jól állna rajtad!- mutatott nekem egy hosszú ujjas mini egyberuhát, ami tényleg nagyn csinos volt.
-Próbááld feel!- nyavalygott Bett.
-Jó, jó felpróbálom.. De utána megyünk ugye?- kérdeztem.
-Igen megyünk, csak próbáld fel és ha jó akkor megvesszük ha nem akkor megyünk oké?-  mondta Bett, amire csak bólintottam, majd a próbafülkéhez mentem.
Komolyan meggondolva tényleg jól állt. Mondjuk kicsit rövidnek érzetem de, nem baj. Majd kimentem és megmutattam Bettnek is. Oda- meg vissza volt tőle. Nagyon tetszett neki is rajtam.
-Kíváncsi lennék mit szólna hozzá Harry.- gondolkodtam hangosan.
-Biztos tetszeni fog neki.- mondta Bett, majd visszamentem és visszaöltöztem.
Gyorsan kifizettük a ruhát, majd hazafele beugrottunk egy kávéra, ami nekem tejeskávéra sikerült, és hazamentünk.
Amikor beléptünk a házba először nem láttunk senkit, majd beljebb érve megláttam Zaynt, Niallt és Louist a kanapén ülve meccset nézni. Lepakoltam a dolgaim és csatlakoztam hozzájuk.
-Vezetünk fiúk?- kérdeztem nevetve.
-Nem úgy tűnik.- röhögött fel Louis.- De még van pár perc a végéig.
Az a két perc izgalmasan telt el, ugyanis a mi csapatunk tizenegyest lőtt és berúgta a játékos és kiegyenlítettünk. Végül a végeredmény 2-2 lett. Ránéztem az órámra, ami fél 6-ot mutatott, ezzel megkordult a gyomrom.
- Ki éhes?- kérdeztem.
-ÉÉN!- felelték kórusban a fiúk, amin jót mosolyogtam.
-Spagetti jó lesz ugye??- kérdeztem.
-Nekünk jó.- mondta Lou.
- Menj kérdezd meg a többieket, hogy kérnek-e.- mondtam neki.
-De Bogi.. Senki sincs itthon rajtunk kívül.- mondta Bett, miközben jött le a lépcsőn.
-Akkor a többiek nem esznek.- mondtam magamba durcásan.

2015. november 12., csütörtök

29.rész


Sziasztok! Nagyon de nagyon sajnálom ezt a nagy kihagyást. Csak egyszerűen nincs időm írni. De ez a rész egy kicsit hosszú lett, csak mert régen írtam! Ja és nagyon szépen köszönöm a 780 oldalmegjelenítést! Sokat jelent. Ha tetszett kommentáljatok. Jó olvasást.! <33





Kis idő múlva ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott. Fogtam magam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba, aminek friss illata volt. Valaki kimosta az ágyruhámat. Nem tudtam elgondolkodni, hogy ki lehetett, mert álom jött a szememre és kizártam a külvilágot magam körül.

A reggel békésen kezdődött. A napsugarak a redőny kis részein szűrődtek be, amik melegítették arcom. Álmosan pislogtam párat, majd körbenéztem és rájöttem, hogy este visszajöttünk. Lassan kikászálódtam az ágyamból, majd megláttam Bett-et, aki halkan szuszogott. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy az alvó lány nehogy felébredjen, majd lesétáltam a lépcsőn. Hangokat hallottam az előszobából, ezért arra mentem. Átsétáltam a helységen, majd a kanapéról pár barna göndör fürtöket láttam csak, majd egy szőke hajtömeget. Teljesen ledöbbentem. Nem vettek észre hála istennek. Még jó, hogy ők se beszéltek, hanem csak Tv-t néztek. Majd csak egy torokköszörülés hagyta el a számat.

-Bogi... Istenem.- szólalt meg Harry kétségbeesett arccal, amikor rám nézett.
-Sajnálom, nem akartam megzavarni semmit!- mondtam könnyes szemmel, először Harry szemeibe nézve, majd a szőke lányra, akin csak fehérnemű volt. Niall biztos róla mesélt.
-Bogi, kérlek ne csináld. Ez nem az aminek látszik.- hadarta.

Semmi kedvem nem volt veszekedni. Reggel van ahhoz, hogy balhét csapjak. Magyarázatára se voltam kíváncsi, ezért higgadt maradtam.

-Hagyd Hazz. Nem akarok magyarázatot. Csak egy egyszerű kávét akartam inni. De majd ha megyek házat nézni iszok egyet valahol.- közöltem vele rezzenéstelen arccal.
-Bogi..- mondta
-Ne.. nem érdekel. Csak had menjek fel.- löktem kicsit arrébb, hogy a lépcsőhöz kerüljek.- Mellesleg- néztem a szöszire, majd vissza Harryre- Én is örülök, hogy újra láthatlak.- mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Bett az ágyán ült és ijedten rám nézett, amikor bevágtam az ajtót.

-Eljössz velem házat nézni vagy egyedül menjek?- hadartam.
-Hé-hé-hé.. Lassíts. Hova akarsz menni? És minek?- kérdezett vissza Bett.
-Egy drága szőke cicababa van a kanapén és épp az én barátommal kavarog és nem szeretnék minden reggel és minden nap ezt látni. Szóval költözök. Te maradhatsz ha szeretnél.- mondtam lassítva.
-Ezt nem hiszem el..- motyogta Bett, majd kiszaladt az ajtón,de csak Harry szobájáig jutott, majd meglepődött és egyben szomorú arccal tért vissza.
-Na?- kérdezem tőle.
-Nyögések.. nyögések hallatszódnak a szobájából. Megint..- sóhajtotta Bett.
-Szóval te is hallottad este?- kérdeztem.
-Igen. hallottam. De akkor is jól tetted, hogy nem mentél be.- válaszolta Bett.
-Hát most már mindegy. Kicsit később akartam menni házat nézni, de kávézni is akartam
úgyhogy inkább megyek most. Velem tartasz?- kérdeztem kedvesen, de egy kicsit idegesen.
-Persze. Menjünk. Csak öltözzünk fel először is.- nevetett fel Bett, miután végig nézett rajtunk.

Mind a ketten pizsamában voltunk.
Gyorsan összekészülődtünk és már indultunk is le a lépcsőn, majd körülnéztünk é mikor senki nem volt a kint hamar átszeltük a nappalit és az ajtóhoz mentünk. Felvettük a cipőnket, majd nyílt az ajtó és a napsütéses időben elindultunk házat nézni magamnak. Út közben bementünk egy kávézóba, ahol rendeltem 2 capuchino-t és tovább sétáltunk.

Sok szép eladó házat láttunk a környéken, de egyik se tetszett annyira, ezért megbeszéltük Bett-el, hogy napoljuk el, amibe könnyedén belement, mert nagyon sokat sétáltunk és elfáradtunk. Fáradtságunk ellenére gyors tempóra kapcsoltunk és 5 perc múlva otthon is voltunk.

Az ajtóban Liam fogadott minket, és kérdőre vont minket, hogy mégis merre jártunk és miért mentünk el itthonról. Elmeséltem Liam-nek a sztorit, amit nem igazán értékelt, majd elővette a telefonját és pötyögött rajta valamit, majd el is rakta.

-Örülök lányok, hogy visszajöttetek. Nagyon hiányoztatok.- mondta Liam, mintha mi sem történt volna és beinvitált bennünket, hogy üljünk le.

 -Nagy gond lenne, ha nem a kanapéra ülnék?- kérdtem poénosan.
Mindenki csak mosolygott a szarkazmusom miatt, majd megjöttek a többiek is, kivéve Harryt. Üdvözöltük őket, ahogy illik, majd visszaültünk és beszélgettünk tovább. Kérdezték, hogy hogy-hogy ilyen hamar visszajöttünk és elmeséltünk nekik mindent, majd lépteket hallottunk és megjelent Harry, aki lepacsizott a többi fiúval, majd leült velem szemben.
Épp nyitotta volna a száját, de megszólalt a csengő és Liam felugrott a helyéről.


-Lányok.. be kell mutatnunk valakit nektek.- mondta Liam, majd az ajtóhoz sietett és behívta a vendégünket.
-Sziasztok lányok!- köszönt a vendég és a hangja felismerése után kisebb hányinger kapott el.
Basszus Liam.. bár ne siettél volna elé annyira..- gondoltam magamba.

2015. szeptember 13., vasárnap

28. rész

Itt is a következő rész. Sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá. Mindenkinek jó olvasást kívánok! <3



Amint odaértünk Bett már szaladt is megvenni a jegyünket, mert csak öt percünk maradt mindent elintézni. Gyorsan vettem két üveg vizet, majd Bett meg is érkezett és mentünk is a kapuhoz.
A kapuban álló lánynak adtuk a jegyünket és már indultunk is a hosszú folyosón. Kicsit dezsávű érzésem volt az álmom miatt, de Bett beszélt hozzám, ezért mégse olyan volt.
Megkerestük a helyünket, majd leültünk és vártuk a felszállást. De indulás előtt valaki odaállt mellém. Illata és hangja nagyon ismerős volt. Bárki csak Ő ne.

-Szia Édes. Rég láttalak.- dörmögött fülembe az ismerős mély hang.
-Hát te meg mit keresel itt Josh?- kérdeztem kicsit se barátságosan.
-Látom örülsz nekem!- mondta, majd kacsintott és leült a mellettünk lévő sorba.
-Kibaszottul.- suttogtam, hogy csak Bett hallja.
-Mikor utoljára találkoztunk nem ilyen voltál.- mondta épp eléggé észrevehető gúnnyal hangjába.
-Ezt ha lehet ne hozzuk fel. Mindenki tudja az igazat. Nem tudsz hazudni senkinek.- mondtam, majd bedugtam fülembe a fülhallgatóm, majd Bett kérdő tekintetét éreztem magamon. Tudom, hogy nagyon kíváncsi erre a történetre, ezért feloldottam a telefonomat és pötyögni kezdtem
                 
       Bogi: Nyugi, csak egy régi undorító barát, Josh.
       Bett: Az a bizonyos Josh?
       Bogi: Sajnos....
       Bett: Harry tudja az egész sztorit? 
       Bogi: Jó ég.. dehogy tudja.. ez még múlt nyári eset. Egyedül te tudsz róla, mert te is ott voltál. De        ne is beszéljünk róla inkább többet. Hányingerem van ettől a sráctól.

Elraktam a telefonom, vele együtt a fülhallgatóm is, majd az ablakon át elmélyedtem a nagy feketeségbe, ami körülvett minket. Nem sokkal később a szemeimet mázsás súlyúnak éreztem, ezért maguktól lecsukódtak.


* 3 óra múlva*

-Bogi, kelj. Szállunk le.- Bett riasztott fel, majd gyorsan indutunk is a kijárat fele. Még mindig korom sötét volt, csak a reptéri lámpák világították be az egész teret. A kapuhoz érve újra Joshba botlottunk.
-Ne kövess Cica.- hallottam meg idegesítő mély hangját mögülem.
-Eszem ágában sincs. Téged meg pláne nem. És amúgy is.. mi ez a sok csomag? Csak nem ide költözöl?- kérdeztem rendesen.
-Igen. ide költözöm. De bocsájtsatok meg hölgyeim, de sietnem kell. De úgyis találkozunk még.- kacsintott, majd beült egy taxiba, ami hamar el is tűnt a látóterünkből.
-Már csak ez hiányzott..- mondtam, majd leültünk a padra.
-Ne aggódj. Josh már régen kijárta a sulit. Tuti nem azért költözött ide. De menjünk, mert már fázok kicsit.
Csak egy sóhajt tudtam kiadni magamból, majd mi is taxiba ültünk és a fiúk lakásához mentünk. 

-Na akkor menjünk be..- mondta Bett az ajtó előtt taporogva, majd benyitott. Sötétség és csend fogadott minket. Halkan beljebb léptünk, gyorsan ledobtuk a cipőinket, majd felkapcsoltam a cipőszekrényen lévő kis lámpát. Rend és tisztaság volt. Halkan felvánszorogtunk az emeletre, majd lábujjhegyen lépkedve elhaladtam Harry szobája előtt, ahonnan halk nyögések hallatszottak ki.
-Bogi ne...- mondta Bett, ahogy rátettem a kezem a kilincsre, majd azonnal le is vettem és továbbra is halk nyögéseket hallottunk.
-Gyere.. menjünk a szobába.. fáradtak vagyunk.. - mondta Bett, majd követtem és becsuktam magam után az ajtómat.
Kis idő múlva ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott. Fogtam magam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba, aminek friss illata volt. Valaki kimosta az ágyruhámat. Nem tudtam elgondolkodni, hogy ki lehetett, mert álom jött a szememre és kizártam a külvilágot magam körül.

2015. július 27., hétfő

27.rész

-Bogiiii.. istenem kelj már fel..!!!-  kiabált Bett a fülembe szinte könyörögve.

Lassan kinyitottam szemeimet, de erős fény kényszerített rá, hogy visszacsukjam. Óvatosan felültem az ágyra, majd végleg kinyitottam a szemem. Kicsit homályosan láttam, majd mire látásom kitisztult Bett aggódó tekintetével találkoztam.
-Bogi, annyira jó, hogy felébredtél.- ölelt át. - Biztos nagyon rosszat álmodhattál.- mondta.
A ruhám tiszta víz volt, a párnám, a takaróm a mindenem. Azt hiszem sírtam. Igen. Sírtam.
-Megcsalt.- motyogtam.- Harry megcsalt.- ismételtem magam, mire Bett kitágult szemekkel figyelt.
-Honnan veszed ezt?- kérdezte aggodalmasan.
-Álmodtam, Bett. Érted? Ezt álmodtam.- nyögtem ki végre.
-Shhhhhh.. Bogi.. Nyugodj meg kérlek.Ez csak egy álom volt...- próbált Bett nyugtatni.
-És ha nem? Ha.. nem csak álmodtam?- néztem Bettre könnyes tekintettel.
-Bogi, figyelj rám.. Harry soha nem csalna meg.. - mondta és a kezembe nyomta a fiúktól kapott medálokkal teli nyakláncot.
-Nagyon hiányoznak- mondtam, majd telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Bett az asztalhoz sétált, ahol a telefonjaink voltak. Bett ijedten rám nézett, majd odaadta nekem a telefonomat. Meg se néztem ki az csak felvettem.
-Haló- szóltam bele.
-Haló. Bogi te vagy?- szólt bele az ír szőkeség.
-Igen. Szia Niall. Mi a helyzet?- kérdeztem mosolyogva.
-Bocsi, hogy ilyen későn hívlak, de Harry..
-Igen?? Mi van vele??- kérdeztem ijedten.
-Hát.. tudod. Elhívtak minket egy buliba. És Harry egy kicsit sokat ivott és..
-És? Mi van vele??- kérdeztem aggódva.
-Egy szőkeség leteperte. És elmentek valamerre. Harry valami olyasmit beszélt, hogy LA-be fogja azt a szépséget vinni, de majd délután. Bogi.. Az a csaj Harry egyik exe. Egy nagy ribanc. Mindig rossz hatással volt Harryre. Nagyon ideges volt a csaj amikor megtudta, hogy Harrynek barátnője van. És amikor megtudta, hogy te, mármint az új csaj a nője, akkor megesküdött, hogy úgyis vissza fogja szerezni Harryt. Bogi.. szükségünk van rád. A fiúk és én nagyon kivagyunk bukva rá.- mondta Niall egy szuszra.
Én csak hallgattam és néztem magam elé. Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg. Majd Bettre néztem.
-Bogi szólj bele a telefonba kérlek.- mondta idegesen Niall, majd Bett kivette a kezemből és elkezdett Niallhez beszélni. Egy világ tört össze bennem. Sose hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet, majd éreztem, hogy egy könnycsepp kúszik le az arcomon, majd még egy és még egy. És így ment még egy ideig.
Mire feleszméltem Bett visszanyomta a kezembe a telefont és előkapta a bőröndöt, majd elkezdte beledobálni pár ruháját.
-Azonnal indulunk vissza Londonba, gyorsan kapd össze magad mert egy óra múlva indul a gépünk.- mondta Bett, majd segített nekem csomagolni.
Tíz perc múlva indulásra készen álltunk és már csak a taxira vártunk ,amit Bett idő közben hívott
-Te jó ég. Levelet kéne írnom anyáéknak, hogy elmentünk.- mondtam, majd gyorsan előhalásztam egy lapot meg egy tollat és írni kezdem:

                  "Kedves Anya, Apa és fiúk!

Nagyon sajnálom, hogy köszönés és bejelentés nélkül el kellett mennünk. Kaptam egy nem kellemes hívást és azonnal Londonba kell hogy utazzunk Bettel. Nem akartunk felkelteni senkit, ezért majd később fel foglak titeket hívni a hogylétemről. de kérlek ne aggódjatok, minden rendben lesz. Nem tudjuk, mikor látogatunk haza ismét, de majd telefonon megbeszéljük a dolgokat.             Mindenkit nagyon szeretek Már most nagyon hiányoztok."                               
                  Szeretettel: Bett és Bogi <3 

Pont végeztem a levéllel és a taxink megérkezett és hamar beültünk és már indultunk is.

Amint odaértünk Bett már szaladt is megvenni a jegyünket, mert csak öt percünk maradt mindent elintézni. Gyorsan vettem két üveg vizet, majd Bett meg is érkezett és mentünk is a kapuhoz.
A kapuban álló lánynak adtuk a jegyünket és már indultunk is a hosszú folyosón. Kicsit dezsávű érzésem volt az álmom miatt, de Bett beszélt hozzám, ezért mégse olyan volt.
Megkerestük a helyünket, majd leültünk és vártuk a felszállást. De indulás előtt valaki odaállt mellém. Illata és hangja nagyon ismerős volt. Bárki csak Ő ne.

2015. július 20., hétfő

26.rész

-Én vissza akarok menni Londonba.- hallottam meg és a szemeim lecsukódtak és álomba szenderültem.

*
-Harry..Édesem.. Hazajöttem.- köszöntöttem Harryt, de semmi válasz nem érkezett. -Hahóóóó... Harryy.. Itthon vagy??- kérdeztem kicsit hangosabban majd elkezdtem megmászni a lépcsőfokokat Harry szobájáig.
-Kopp-kopp. Harry..- benyitottam, majd bekukucskáltam.Nagy hiba volt. Az ajtónál álltam és csak néztem. Egy nőt láttam meg Harry felett, aki engem meglátva úgy ugrott le róla, mint egy nyúl a répára.
-Mi folyik itt?- kérdeztem könnyeimmel küszködve.
-Bogi.. Ez nem az aminek látszik.- dadogott Harry.
-Igen? Akkor mégis mi történik?? Ki ez a lány?- kiabáltam sírva.
-Bogi.. kérlek nyugodj meg.- mondt, majd felállt és hozzám sétált.
-Ne nyúlj hozzám.- mondtam, majd a karomért nyúlt. -Mondom ne merj hozzám nyúlni még egyszer!- kiabáltam, majd ellöktem magamtól.
-Mire volt ez jó neked? Hmm? Miért kellett ezt művelned velem? Mit csináltam, hogy ezt érdemeltem?- bömböltem, majd rájuk vágtam az ajtót és átvágtattam az enyémbe. Az ágyra dőlve sírtam, üvöltöttem. Sose gondoltam volna, hogy megcsal valaki. Pláne nem Ő. A fájdalom átjárta egész testemet. Az ágyra felülve hallom, ahogy halkan kopognak az ajtómon.
-Bogi.. kérlek. Nyisd ki nekem az ajtót!- kérlelt Harry.
Nem volt erőm válaszolni neki, ezért elballagtam a fürdőmig, majd bezárkóztam, mert emlkézetem szerint a szoba ajtómat nem zártam be, de ha mégis van kulcsa hozzá Harrynek. A szobaajtó nyitódott, majd egy halk káromkodás és újabb kopogás, csak a fürdőszoba ajtón.
-Bogi..- suttogta Harry pont hallhatóan.
-Nem érdekelnek a kifogásaid Harry.. Menj vissza a csajodhoz. Menj ki a szobámból.- mondtam hüppögve.
-Kérlek.. hülyeséget ne csinálj.. Hallod? Nagyon szeretlek.- mondta, majd halk lépteket hallottam, majd egy ajtócsukódást.
Halkan kinyitottam az ajtót, körülnéztem, hogy tényleg nincs-e itt, majd az íróasztalomhoz ültem. Előhalásztam a laptopom és megnéztem a legközelebbi gépet Magyarországra. Kicsit megnyugodtam, mert még volt másfél órám a gép indulásáig. Előszedtem az ágyam alól pár bőröndöt és elkezdtem beléjük pakolászni.
Egy óra alatt sikeresen elpakoltam minden dolgomat, majd felhívtam egy taxist, ami 5 perc múlva itt lesz.
Kizártam az ajtómat, majd lehúztam a bőröndjeimet és az ajtó elé toltam őket. Felvettem a cipőmet és már hallottam is, hogy a taxim előállt. Harry lélek szakadtával szalad le a lépcsőn, hogy elérjen, de bezártam előtte az ajtót. A sofőr hamar berakta a bőröndöket a kocsiba, majd elindultunk.
Tíz perc alatt oda is értünk. Kifizettem a taxist, majd elmentem megvenni a jegyemet. Ránéztem az órámra és látom, hogy még van 5 perc a gép indulásáig. Nem tartottam valami soknak, de láttam, hogy senki sem áll a büfénél, ezért odasiettem és vettem egy kis üveg ásványvizet. Miután megvettem, a kapuhoz sétáltam, ami már nyitva volt és páran voltak csak ott, ezért oda siettem, hogy minél előbb elmenjek innen, de valaki megfogta az alkarom és maga felé fordított.
-Te jó ég.. Harry.. ne ijesztgess.- mondtam, majd ismét a kapu felé sétáltam.
-Kérlek.. ne menj el.. Bogi!- kiáltott utánam, de nem fordultam meg.
A kapuhoz érve a hosztesz lánynak adtam a jegyem, majd kedvesen mosolygott, hogy mehetek.
-Bogi..kérlek..- mondta Harry könnyes szemmel.
-Sajnálom Harry.- suttogtam sírva.
*
-Bogiiii.. istenem kelj már fel..!!!-  kiabált Bett a fülembe szinte könyörögve.

2015. május 26., kedd

25.rész

Újra itt..hoztam a következő részt. Kérlek írjatok hozzászólást mert kíváncsi vagyok a véleményetekre..Ja és köszönöm a 716 oldalmegjelenítést.. <3
Jó olvasást.!<3




-Apa..Kérlek ne ítélj el.. Csak hallgass végig!- mondta majd nagy levegőt vett.- Tudod, hogy nem én választom az életem, a sorsomat. De a szerelmet se. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne így legyen. De egyszerűen nem tudtam változtatni.- sóhajtott.
- Apa meleg vagyok!
Rob csak csendben ült és fiát nézte, aki elkeseredésében nem tudott mit csinálni, majd megszólalt.
-Fiam.. miért nem mondtad ezt el előbb? Miért kellett hazugságokba burkolózni? Na de nem is baj. A fiam vagy. Az a lényeg, hogy boldog legyél. Nekem semmi más nem számít. - mondta, majd átölelte Gerald-ot.
-Örülök, hogy így állsz hozzá apa! Tudod, elakartam mondani előbb is, de attól féltem, hogy kitagadsz emiatt. Nagyon szeretlek!-hüppögte.
-Nyugodj meg! Minden rendben van! Akkor miért mondtad,hogy tetszik neked Bogi?- tette fel a kérdést Rob, amire én is nagyon kíváncsi lettem volna.
-Hát.. akkor még jó alibinek tűnt. De most már rájöttem, hogy nem volt szép. Sajnálom!- mondta Gerald.
Rob csak bólintott, majd ismét átölelte fiát.
-Na de nem baj. Most már vacsorázzunk, ha már egyszer megrendeltük.- mondta Rob, ezzel ki is hozták rendelésünket.

Vacsora után Gerald illedelmesen elköszönt tőlünk, mondván, hogy dolga van. Én Robbal taxival mentem vissza a hotelba. Az út csendesen telt. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Elég nyomasztó volt a csend. Majd megérkeztünk.
-Köszönjük, a többi a magáé!- mondta Rob, majd elindultunk a bejárat felé. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd a lépcsők felé mentünk.
 -Most már hazamehetek?- kérdeztem kíváncsian.
-Igen. Máris mehetsz, ha szeretnél. Szólj Katennek, hogy elmész. Hívatok ide neked taxit. Az majd hazavisz.- mondta Rob elkeseredetten.
-Köszönöm szépen. Nagyon kedves magától. Ja és a vacsorát is nagyon köszönöm. Nagyon jól éreztem magam..! Ja és Robin.. Ne aggódjon Gerald miatt. Meg fogja találni magának az igazit. És boldog lesz. Nem kell félteni.- mondtam kedvesen.
-Köszönöm a jó tanácsot Bogi. Nagyon rendes hölgy vagy! Vigyázz a hazafele úton! Sok sikert a további életedhez!- mondta Rob, majd eltűnt az ajtó mögött.
Felszaladtam a lépcsőkön a hotelszobámig. Gyorsan kinyitottam, beledobáltam a bőröndbe a cuccaim, majd írtam egy levelet Karennek, hogy Rob elengedett és haza megyek. Letettem az asztalra a papírt, majd kiléptem az ajtón, majd bezártam azt. Szeltem a lépcsőket lefele, majd a portához érve leadtam a kulcsot és kiviharoztam a hotelből egészen a taxiig.
-A Rózsadomb sarkáig kérem.- mondtam udvariasan a sofőrnek.
-Rendben hölgyem!- mondta és elindultunk.
Hamar oda is érkeztünk. Kifizettem a taxit és elindultam haza. Nagy léptekkel sétáltam hazafelé, ugyanis utáltam sötétbe egyededül sétálni, majd a kapunk elé értem. Hamar előhalásztam a kulcsaimat, és nyitottam is az ajtót.
-Sziasztok megjöttem!- kiabáltam hangosan.
-Úristen kislányom minden rendbe van?- kérdezte anya aggódóan.
-Igen persze, csak tévedés törtnét egy-két helyen. Semmi vész nincs. Mindenki nyugodjon meg.- mondtam majd leültem a kanapéra.
-Hála istennek Bogi, hogy nincs semmi bajod!- mondta Bett, majd megölelgetett.
-Igen, na de most gyere, menjünk aludni mert nagyon álmos vagyok!- sóhajtottam álmosan.
-Rendben menjetek! De holnap mesélj el majd mindent! Jó éjszakát!- mondta anya, majd bement a szobájába aludni.
-Oké. Jóéjt!- kiáltottam vissza, majd Bettel szaladtunk fel a lépcsőn a szobámba.
-Olyan jó végre itthon lenni!- sóhajtottam.
-Szerintem is jó, hogy itthon vagy. Nagyon aggódtunk már érted!- mondta Bett az ágyán ülve.
-Hát gondolom. Na de most elmegyek lefürdeni. Nyugodtan aludhatsz, nem kell megvárnod!- mondtam.
-Hát, ha nem baj lefekszem. Majd gyere.- mondta Bett, majd belefeküdt az ágyába és betakarózott.

Nagyon szükségem van már egy jó forró zuhanyra. Ezért a legforróbb fokozatra állítottam a vizet, hogy égesse a bőröm. A kedvenc tusfürdőmmel megmosakodtam, majd még egy darabig engedtem magamra a forró vizet. Nagyon kellemes volt. De lassan már úgy éreztem hogy teljesen kiázott a bőrön, ezért kiszálltam és egy törölközőt csavartam magamra, majd visszamentem a szobába.
Bett már aludt amikor visszaértem. Gyorsan felvettem a pizsim és befeküdtem a puha ágyamba. De mielőtt álomba merültem volna Bett motyogott magába valamit:
-Én vissza akarok menni Londonba.- hallottam meg és a szemeim lecsukódtak és álomba szenderültem.

2015. május 10., vasárnap

24.rész

 Nagyon sajnálom hogy ennyi ideig nem írtam.. De egyszerűen nem értem rá.. De mostmár többet tudok lenni! Jó olvasást.<3





-Bocsánat, hogy késtem,, Ugye nem maradtam le semmiről sem?- vágott bele a szavamba egy mély hangú, kedves természetű fiatalember. Az én nagy "Ő"-m.
Hangja elhalványodott, miközben engem nézett. Majd felnéztem rá. Ismerős vonások. De mégis más.
-Szia. A nevem Gerald Styles. Örülök hogy megismertelek.- ült le a mellettem lévő székre. Micsoda?? Harrynek van egy bátyja?? Nem is említette.
-Apa.- mondta majd  odabiccentett apjának.
-Fiam. Ő az új barátnőd. Boglárkának hívják.
-Csak Bogi, ha lehet. De van egy kis baj. Nekem már van..
-Apa megbocsátanál nekünk egy pillanatra?- mondta  Gerald sietősen, majd karon fogott és a mosdó fele húzott.
-Te teljesen megbolondultál? Nem szabad megtudnia egyenlőre, hogy Harryvel jársz.- hadarta teljesen kitágult szemekkel.
-És miért is nem? Várj... Honnan tudod hogy Harry a barátom?- kérdeztem.
-Mert ha megtudja, teljesen bebolondul. Utánakeres a családodnak és ha kell meg is látogatja őket, csak hogy nem-e vagytok gonoszok. Hidd el nem kellemes. Harry előző barátnőivel is ezt csinálta csak hogy ne lássa azokat a lányokat többet a drága fiacskájával. Mert tudod Harry általában rossz nőket fog ki magának.- mondta nyugodtan.
-És Te? Miért hozott ide neked?- kérdeztem.
-Mert még sosem látott lánnyal. És nem is fog.- válaszolta ridegen. -Mert tudod.. Meleg vagyok.- mondta, majd lesütötte szemeit.
-Ezzel nincsen semmi baj. De ha meleg vagy, engem minek hozott ide?
-Nincs is.. csak ezt ő nem tudja.- mondta szomorúan.
-Ne aggódj. Meg fogja érteni. Csak mondd el neki. És talán elmehetünk innen.- mondtam majd óvatosan megöleltem.
Szerencsémre nem lökött el. Még jobban magához szorított. Annyira közel voltunk egymáshoz hogy éreztem illatát. Hasonlított Harry parfüméhez de mégis más. Nem tudnák letagadni azt, hogy egy családból származnak. Majd egy finoman elhúzódtam tőle és a szemembe nézett.
-Most már vissza kéne mennünk. Apa biztos nagyon ideges.- mondta mosolyogva.
Bólintottam, majd visszamentünk a helyünkre. De nem ültünk le. Majd belekezdtem.
-Mr. Styles.. Kérem.. Hallgassa meg a fiát. Csak ennyit kérünk mind a ketten!- mondtam majd átadtam a szót Geraldnak.
-Apa..Kérlek ne ítélj el.. Csak hallgass végig!- mondta majd nagy levegőt vett.- Tudod, hogy nem én választom az életem, a sorsomat. De a szerelmet se. Megpróbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne így legyen. De egyszerűen nem tudtam változtatni.- sóhajtott.
- Apa meleg vagyok!