-Júúúj, mit tettem?- szörnyülködtem magamban.
Hazaértünk.
Nagyon féltem mi fog velem történni.
-Gyere, beszélnünk kell!- mondta Harry és behívott a konyhába. A többiek már ott voltak.
-Nos.- kezdte remegő hangon.- Ugye több órát álltunk egy kocsisorban, mert baleset volt. Emlékszek?- kérdezte.
Bólintottam.
-És miért sírtál?- kérdeztem gyengéden.
-Hát azért mert.....
-Nem muszáj, ha nem akarod Hazz!- mondta Louis.
-De elszeretném!- mondta, és próbált erős lenni, de megtört.
Felhúzta a pólóját, a nadrágját meg egy kicsit lejjebb húzta.
-Látod ezt itt?- kérdezte sírva.
-Igen. Látom.!- mondtam lepődötten, mert egy óriás vágásnak a hege volt a derekánál. Hosszú volt, és mély lehetett a sebe.
-Na szóval ezért sírtam.- motyogta.
-Hogy történt?- kérdeztem kíváncsian.
-Nos egy buliból tartottam hazafelé és..- mondta, és egyszer csak megállt a szava.
-És?- kérdeztem aggódva, és éreztem a könnyeimet lefolyni az arcomon.
-Megállítottak. Beszálltak a kocsiba. Az egyik elővett egy kést és az oldalamba szúrta, majd végighúzta azon. És az a kék BMW az enyém volt. Csak lecseréltem erre, hogy még véletlenül se emlékeztessen semmi arra a szőrnyű napra.- mondta.
Szaporábban kezdtek a könnyeim lefolyni az arcomon. Nem mozdultam, nem mondtam semmit, csak ott álltam és sírtam. Majd egyszer csak megbírtam szólalni.
-És ez mind ott történt?- kérdeztem motyogva.
-Igen, ugyanott, ahol a baleset volt.- felelte könnyes szemmel.
Odamentem hozzá, megcsókoltam.
-Bocsánat!- suttogtam a fülébe.
-Miért kér....- mielőtt kimondhatta volna megpusziltam a száját és elhallgatott, csak mosolygott.
Kicsit később beültem a TV elé nézni valami jó filmet.
-Most már minden oké?- kérdezte Louis pár perc múlva.
-Minden oké!- mondta Harry, és jó volt mosolyogni látni.
-Feljössz velem a szobámba?- kérdezte tőlem, miközben igencsak rá voltam tapadva a TV-re egy film miatt.
-Mindjárt, csak megvárom a film végét.- mondtam és nagy érdeklődéssel fordultam vissza a TV elé.
-De siess ám!- kiabált a szobája ajtajából.
-Sietek, majd kopogok!- kiabáltam vissza neki.
Fél óra múlva vége lett a filmnek. Ígéretemhez tartva magam felsétáltam Harryhez. Bekopogtam, de nem jött válasz, ezért hát benyitottam. Beléptem a szobájába, rápillantottam az ágyra. Látom édesen alszik összekuporodva, takaró nélkül egy alsógyatyában. Mellette egy üzenet:
Ha elaludnék ébressz fel!!
xoxo Harry<3
-Dehogy ébresztem fel!- gondoltam magamba.
Betakartam, hogy meg ne fázzon, és egy finom puszit nyomtam az arcára. Hajam odalógott az orrához és tüsszentett egyet.
-Istenem, mint egy kiscica!- kiáltottam fel, amire felébredt.
-Miért nem keltettél fel?- kérdezte álmosan Harry.
-Mert nem akarlak zavarni.! Aludj csak.!- mondtam és már nyitottam is ajtót, hogy kimenjek.
-Ne menj el! Feküdj ide mellém!- mondta és felült az ágyon.
-Ahogy akarod! De nem én leszek a hibás ha nem alszod ki magad!- mosolyogtam.
Levettem a gatyám meg a pólóm és befeküdtem mellé az ágyba. Takaróval lefedte magát, hogy ne lássam a felső testét. Közbe mást láttam meg. Megemelkedett a takaró alatt Harry férfiassága miatt. Nem tettem szóvá, mintha meg se láttam volna. Elmosolyogtam magam, és furán nézett rám.
-Mit nevetsz?- kérdezte mosolyogva.
-Ugyan semmit.- válaszoltam és az előbbi eset járt a fejemben.
-Beszélgessünk.- mondta Harry, és fejét a takaró alá dugta, hogy végigmérjen.
-Oké beszélj.- mondtam mosolyogva, és a fejéhez vágtam egy kispárnát, mert éreztem, hogy a kezével oldalra fordít. Előbújtatta fejét.
-Most már beszélhetünk.- mondta és kezeit a hátsómra tette és jól belemarkolt.
-Áú Harry!- nyögtem föl.
Hogy elhallgassak, ajkait az enyémre tapasztotta.
Egyszer csak kinyílott az ajtó.
-Harry azonnal gyere le! Ú bocs, hogy zavarok, de akkor is!- szólt Zayn, miközben az ágy felé lépett.
-Bazd Zayn! Nélkülem nem lehet?- kérdezte Harry morcosan.
-Nem Harry! Ashley keres téged!- mondta Zayn.
Az Ashley névre Harry kiugrott az ágyból, futott le a telefonért.
-Kösz haver!- kiabált fel Harry Zaynnek.
-Nos, hamár Harry nincs itt, gyere az én szobámba és fejezzük be, amit elkezdtetek!- mondta Zayn mosolyogva.
-Álmodba se Malik!- mondtam neki nevetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése