2013. november 18., hétfő

14. rész

-Ne felejtsd 3 emelet, lépcső mellet jobbra.!- kiabált utánam Bett.
-Köszi!- kiáltottam vissza és bementem az életem egyik legfontosabb iskolának ajtaján.

Beléptem az iskolába. Üres volt. Körbenéztem, hogy megtaláljam a lépcsőt, és hamar meg is lett. Megmásztam a lépcső fokait, lassan felértem a 3. emeletre.  A lépcső vége egy hosszú folyosóra nyílt. 
-Ijesztő lehet sötétben!- mondtam magamnak, közben a magyar barátaimra gondoltam. -Bárcsak itt lennének velem a csajok! Tuti megijesztenének ilyenkor!- sóhajtoztam magamnak.
Közben nézegettem a falakon a tabló képeket. Nagyon szépek voltak. Megfordultam és egy ajtót pillantottam meg, aminek az ajtaja egy kicsit nyitva volt. Hangokat hallottam. Odaálltam az ajtó előtt, hogy hallgatózzak egy kicsit.:
 -Hol lehet ez a lány? Remélem nem tévedt el idefelé jövet.- szólt egy női hang.
-Ne aggódjon Rose, biztos minden rendben van Bogival.- mondta egy férfi.
Tudtam, hogy rólam beszéltek, ezért bekopogtam.
-Tessék!- szólt egy női hang.
Beléptem az ajtón. Az igazgatónő ült az asztalnál, és egy férfi vele szemben, és egy fiú egy széken.
-Jó napot kívánok! Barsi Boglárka vagyok! 11 órára volt időpontom, hogy regisztráljak.- mondtam.
-Jó napot! Örülök, hogy végre itt van hölgyem! Foglaljon helyet!- mondta.
-Köszönöm.!- mondtam és leültem az igazgatónővel szembe az asztalhoz.
-Engem Rosalinda Martinnak hívnak! Én vagyok az igazgatónő! De hívj csak Rose néninek.- mondta kedvesen. -Nem kell bemutatkoznod. Tudjuk ki vagy. Hiszen a mappádat többször is elolvastam.- tette hozzá.
-Rendben.- elmosolyodtam.
-Ő itt az osztályfőnököd Daniel Resh. És ő a fia Tom.- mutatta be a körünkben ülé férfiakat.
-Üdvözlöm.! Daniel vagyok! Hívjon Dan tanárúrnak!- mondta mosolyogva.
-Szia Bogi! Tom vagyok! Az egyik osztálytársad!- mondta kedvesen.
 Itt mindenki ennyire kedves????
-Örvendek!- mosolyogtam vissza Tomnak és Dan tanár úrnak.
-Bogi, most pár papírt ki kell töltenie és már készen is lennénk!- mondta Rose igazgatónő.
-Rendben.- mosolyogtam.
Pár papírlapot nyomott az igazgatónő a kezembe, amit ki kellett töltenem. Adott egy tollat is, amit megtarthattam. Nem tartott sokáig, míg kitöltöttem a lapokat.
-Hát ezzel készen is lennénk!- mondta az igazgatónő.
-Tom, fiam. Vezesd körbe Bogit az iskolában légyszíves!- mondta Dan tanárúr Tomnak.
Bólintott egyed és kinyitotta az ajtót.
-Mehetünk?- kérdezte.
Bólintottam.
-Viszont látásra. További szép napot!- köszöntem el illedelmesen, ahogy anya tanította még kiskoromban.
-Köszönjük magának is! Viszlát!- mondta az igazgatónő és kiléptem az ajtón.

-Szóval, te az osztálytársam vagy?- kérdeztem mosolyogva.
-Nagyon úgy tűnik.- mosolygott vissza kedvesen.
-Ez az osztálytermünk?- kérdeztem.
 -De sajnos még mások is.- mondta halkan. -Amúgy igen, ez a miénk.
-Miért? Még kik lesznek az osztálytársaim?- kérdeztem kíváncsian.
-Hát, lehet hogy ismered őket.- motyogta. -Akik ilyen rosszabb emberek velük fogom kezdeni.- motyogta.
-Oké.- mondtam.
-Hát. Először is Harry Styles. Ő a legrosszabb az osztályunkban. Utána Zayn Malik, és Louis Tomlinson, Liam Payne, Niall Horan követik.- mondta.
Szám eltátottam szavai hallatára. De ők hogy lehetnek rosszak??- gondoltam magamba.
-Ömm.. Ismerem őket.- motyogtam.
-Uh.. Hát jobb előbb, mint utóbb.- mondta.
-Mit csináltak, amiért rossznak tituláljátok őket.?- kérdeztem meglepődötten.
-Hát.. Olyan dolgokat, mint például megfognak egy lányt és beviszik a WC-be és azt csinálják vele. De ez csak egyszer történt, amikor..- ezzel abbahagyta..
-Amikor??- kérdeztem kíváncsian.
-Amikor Dan tanár úr kézre adta a fényképedet. Olyan szinten volt keményedésük, hogy nem volt nekik elég, hogy kielégítsék magukat. Ezért megfogtak egy lányt és..  igen..- mondta és lehajtotta fejét.
-Köszönöm, hogy elmondtad nekem ezt. Nagyon hálás vagyok érte. Majd később még találkozunk. Megadod a számod?- kérdeztem.
-Aha persze.- fogott egy tollat és ráírta a kezemre a számát.
-Köszönöm. Majd hívlak.- futottam a lépcsőhöz.
-Oké. Majd később.- kiáltott.
Nem válaszoltam neki, csak futottam ki az iskolából, hogy minél előbb hazaérjek Félúton eszembe jutott, hogy Bettet fel kellett volna hívnom, ha végzek.
Nagyon mérges voltam ezért nem hívtam fel. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a házunk előtt vagyok. Lihegtem ,mert egészen a sulitól futottam hazáig. Benyitottam a házamba a fiúk a nappaliba ültek. Mindegyik fiú ott ült és meccset néztek. Becsaptam az ajtót és mindegyik fiú rám nézett. Gyorsan felfutottam a szobámba és ledobtam a táskám az ágyamra és a telómat előkaptam és írtam egy SMS-t Bettnek:
 
          "Ne gyere most haza, mert nagy veszekedés lesz! Ha szeretnél látni akkor felőlem gyere,de ne lepődj meg ha háború lesz itthon! Bogi xx"

Gyorsan elküldtem neki, és lementem a fiúkhoz. Pont vége lett a meccsnek mikor leértem. Megfogtam a távirányítót és lekapcsoltam a TV-t. A fiúk kérdően néztek rám, hogy mégis mi okom van rá, hogy ilyet tettem. Kicsit durvább hangon megszólaltam nekik.
-Mi az, hogy a képemre olyan merevedésetek volt, hogy nem tudjátok kiverni, és egy szegény csajon végzitek? Ha?- kérdeztem.
A fiúk nem mondtak semmit.
-Akkor megkérdezem még egyszer... Mi az, hogy megerőszakoltok egy csajt mert olyan merevedésetek van?- kiabáltam rájuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése