2014. július 5., szombat

23.rész

Gyorsan elküldtem és már ki is szálltunk a kocsiból. Egy hotelbe vittek, ahonnan simán haza tudok jutni ha megszököm. Majd kitervelek valamit. Addig is jó kislánynak kell lennem. 
Éreztem, hogy rezeg a zsebem.. SMS-t kaptam.
Az SMS Harrytől jött.

"Minden rendben van? Nem hívtál és nem is írtál. Remélem minden oké van veled! Harry.xx"

Nem volt alkalmam visszaírni neki. Folyton figyeltek. Ijesztő pasasok voltak ott. Mintha nem is szállodában lennénk. Hamarosan egy ember állt elém, akitől kissé megijedtem.
-Szia. Én Robin vagyok! Hogy hívnak kincsem?- kérdezte.
-Jó napot! Bogi vagyok.- válaszoltam határozottan.
-Ó.. Szóval te csábítgattad el a fiamat! Hát.. Most már értem miért nem tud beállni a szája, ha rólad van szó!-mondta.
Hogy mi????? Ki ez az ember és ki a fia????????? Mi közöm van hozzájuk?? Te úr isten..!!-gondoltam magamba, majd egy erős férfi hang zökkentett ki gondolkodásomból.
-Gyere kedvesem megmutatom a szobád!- mondta Robin.
Engedelmeskedtem neki, mert féltem, hogy olyat tenne, amit sokszor hallani innen-onnan. Tehát csak követtem, míg egy ajtón bevezetett és egy szép lila színű szobába nem értünk.
-Remélem tetszik! Értesüléseim szerint a lila a kedvenc színed! Eredetileg fehér volt, de mivel tudtunk, hogy jössz, ezért átfestettettem lilára! Ha a fiam is ide jön, majd remélem örülni fogsz neki!-mondta.
-Megkérdezhetném, hogy ki a fia?- kérdeztem finoman.
-Majd megtudod idővel!-mondta.

Mondta majd elköszönt és elment. Nem tudtam mit csinálni így bekapcsoltam a plazma tv-met ami a falon volt. Semmi érdekes műsör se volt majd a Spongebob-nál maradtam. Azt néztem vagy másfél órát, majd kopogtattak az ajtómon.
-Hello. Karen vagyok! Én a szobalánya vagyok hölgyem! Ha bármilyen gondja akad szóljon nekem és én intézkedem!- mondta a középkorú hölgy.
-Rendben, köszönöm!. válaszoltam.
-Szeretne egy kis frissítőt, teát vagy kávét?-kérdezte
-Egy csésze kávét elfogadok köszönöm!-mondtam
-Két édesítő és 2 kanál tejpor?-kérdezte
-Igen..És megkérdezhetem honnan tudja?- kíváncsiskodtam.
-Kisasszony.. a barátja mindenről tájékoztatott minket, hogy jobban otthon érezze magát.-válaszolta.
-Értem.- mondtam.
-Parancsoljon, Egészségére. De nekem most el kell szaladnom. Majd később még találkozunk. Viszlát.- búcsúzott.
-Köszönöm Viszlát.-köszöntem el.
Meleg kávém kortyolgatása közepette azon gondolkodtam, hogy ki lehet azén titkos barátom, aki mindenféle információt oszt meg rólam mindenkinek. De nem jártam sikerrel.
majd Robin nyitott be a szobámba.
-Bogi.. 1 órád van hogy valami csinosba öltözz, mert vacsorázni mész! Nagyon elegáns legyél! 6-ra érted jövök!- mondta, ezzel kiviharzott a szobámból.
-Há remek.. Ruhán is gondolkodhatok..Nagyszerű.-őrjöngtem magamba.
Felkutattam a szekrényemben az összes ruhát, mire megtaláltam a legelegánsabb ruhámat. Egy sötétkék rövid egybe ruha fehér gallérral és egy fekete magassarkú cipővel és pár sötét kiegészítővel.
Hamar eltelt az egy óra és Robin már itt is volt értem.
-Gyere, a taxi vár már minket.-mondta.
Ezzel beültünk a taxiba és meg sem álltunk egy  fehér épület előtt. A szőnyeg vörös színe csak virított az ajtó előtt.
-Megérkeztünk. Remélem tetszeni fog a hely.- mondta-
Bólintottam és az ajtóban egy pincér várt már minket.
-Áhh.. Üdv Robin újra itt.! És ki ez a gyönyörű hölgy itt melletted?- kérdezte nyálasan a pincér.
-Ő itt Bogi.. A fiam barátnője.- válaszolta.
-Nahát.. Ezúttal gyönyörű barátnőt talált magának.- mondta.- Gyertek, odakísérlek az asztalotokhoz.
Egy négyszemélyes asztalhoz vezetett bennünket. A terítés gyönyörű volt. Piros színű volt az abrosz, a szalvéta és a rózsa is a vázában. Ketten leültünk az asztalhoz, majd kihozták az étlapokat.
-Ez a sült marhaborda sült szalonnával és párolt rizzsel nagyon finomnak tűnik. Én olyat kérek.- mondta Robin Peternek, a pincérnek, akinek a nevét utólag tudtam meg.
-Én egy...-kezdtem bele.
-Bocsánat, hogy késtem,, Ugye nem maradtam le semmiről sem?- vágott bele a szavamba egy mély hangú, kedves természetű fiatalember. Az én nagy "Ő"-m.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése