2015. november 12., csütörtök
29.rész
Sziasztok! Nagyon de nagyon sajnálom ezt a nagy kihagyást. Csak egyszerűen nincs időm írni. De ez a rész egy kicsit hosszú lett, csak mert régen írtam! Ja és nagyon szépen köszönöm a 780 oldalmegjelenítést! Sokat jelent. Ha tetszett kommentáljatok. Jó olvasást.! <33
Kis idő múlva ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott. Fogtam magam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba, aminek friss illata volt. Valaki kimosta az ágyruhámat. Nem tudtam elgondolkodni, hogy ki lehetett, mert álom jött a szememre és kizártam a külvilágot magam körül.
A reggel békésen kezdődött. A napsugarak a redőny kis részein szűrődtek be, amik melegítették arcom. Álmosan pislogtam párat, majd körbenéztem és rájöttem, hogy este visszajöttünk. Lassan kikászálódtam az ágyamból, majd megláttam Bett-et, aki halkan szuszogott. Óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy az alvó lány nehogy felébredjen, majd lesétáltam a lépcsőn. Hangokat hallottam az előszobából, ezért arra mentem. Átsétáltam a helységen, majd a kanapéról pár barna göndör fürtöket láttam csak, majd egy szőke hajtömeget. Teljesen ledöbbentem. Nem vettek észre hála istennek. Még jó, hogy ők se beszéltek, hanem csak Tv-t néztek. Majd csak egy torokköszörülés hagyta el a számat.
-Bogi... Istenem.- szólalt meg Harry kétségbeesett arccal, amikor rám nézett.
-Sajnálom, nem akartam megzavarni semmit!- mondtam könnyes szemmel, először Harry szemeibe nézve, majd a szőke lányra, akin csak fehérnemű volt. Niall biztos róla mesélt.
-Bogi, kérlek ne csináld. Ez nem az aminek látszik.- hadarta.
Semmi kedvem nem volt veszekedni. Reggel van ahhoz, hogy balhét csapjak. Magyarázatára se voltam kíváncsi, ezért higgadt maradtam.
-Hagyd Hazz. Nem akarok magyarázatot. Csak egy egyszerű kávét akartam inni. De majd ha megyek házat nézni iszok egyet valahol.- közöltem vele rezzenéstelen arccal.
-Bogi..- mondta
-Ne.. nem érdekel. Csak had menjek fel.- löktem kicsit arrébb, hogy a lépcsőhöz kerüljek.- Mellesleg- néztem a szöszire, majd vissza Harryre- Én is örülök, hogy újra láthatlak.- mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Bett az ágyán ült és ijedten rám nézett, amikor bevágtam az ajtót.
-Eljössz velem házat nézni vagy egyedül menjek?- hadartam.
-Hé-hé-hé.. Lassíts. Hova akarsz menni? És minek?- kérdezett vissza Bett.
-Egy drága szőke cicababa van a kanapén és épp az én barátommal kavarog és nem szeretnék minden reggel és minden nap ezt látni. Szóval költözök. Te maradhatsz ha szeretnél.- mondtam lassítva.
-Ezt nem hiszem el..- motyogta Bett, majd kiszaladt az ajtón,de csak Harry szobájáig jutott, majd meglepődött és egyben szomorú arccal tért vissza.
-Na?- kérdezem tőle.
-Nyögések.. nyögések hallatszódnak a szobájából. Megint..- sóhajtotta Bett.
-Szóval te is hallottad este?- kérdeztem.
-Igen. hallottam. De akkor is jól tetted, hogy nem mentél be.- válaszolta Bett.
-Hát most már mindegy. Kicsit később akartam menni házat nézni, de kávézni is akartam
úgyhogy inkább megyek most. Velem tartasz?- kérdeztem kedvesen, de egy kicsit idegesen.
-Persze. Menjünk. Csak öltözzünk fel először is.- nevetett fel Bett, miután végig nézett rajtunk.
Mind a ketten pizsamában voltunk.
Gyorsan összekészülődtünk és már indultunk is le a lépcsőn, majd körülnéztünk é mikor senki nem volt a kint hamar átszeltük a nappalit és az ajtóhoz mentünk. Felvettük a cipőnket, majd nyílt az ajtó és a napsütéses időben elindultunk házat nézni magamnak. Út közben bementünk egy kávézóba, ahol rendeltem 2 capuchino-t és tovább sétáltunk.
Sok szép eladó házat láttunk a környéken, de egyik se tetszett annyira, ezért megbeszéltük Bett-el, hogy napoljuk el, amibe könnyedén belement, mert nagyon sokat sétáltunk és elfáradtunk. Fáradtságunk ellenére gyors tempóra kapcsoltunk és 5 perc múlva otthon is voltunk.
Az ajtóban Liam fogadott minket, és kérdőre vont minket, hogy mégis merre jártunk és miért mentünk el itthonról. Elmeséltem Liam-nek a sztorit, amit nem igazán értékelt, majd elővette a telefonját és pötyögött rajta valamit, majd el is rakta.
-Örülök lányok, hogy visszajöttetek. Nagyon hiányoztatok.- mondta Liam, mintha mi sem történt volna és beinvitált bennünket, hogy üljünk le.
-Nagy gond lenne, ha nem a kanapéra ülnék?- kérdtem poénosan.
Mindenki csak mosolygott a szarkazmusom miatt, majd megjöttek a többiek is, kivéve Harryt. Üdvözöltük őket, ahogy illik, majd visszaültünk és beszélgettünk tovább. Kérdezték, hogy hogy-hogy ilyen hamar visszajöttünk és elmeséltünk nekik mindent, majd lépteket hallottunk és megjelent Harry, aki lepacsizott a többi fiúval, majd leült velem szemben.
Épp nyitotta volna a száját, de megszólalt a csengő és Liam felugrott a helyéről.
-Lányok.. be kell mutatnunk valakit nektek.- mondta Liam, majd az ajtóhoz sietett és behívta a vendégünket.
-Sziasztok lányok!- köszönt a vendég és a hangja felismerése után kisebb hányinger kapott el.
Basszus Liam.. bár ne siettél volna elé annyira..- gondoltam magamba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése