-Akkor a többiek nem esznek.- mondtam magamba durcásan.
Ezzel nekiálltam a spagetti készítésének, ami nem nagy főzőcskézést igényelt. Találtam a konyhaszekrényben színes tésztát, gondoltam biztos tetszeni fog nekik.
Épp a szószt készítettem, mikor Niall beosont a konyhába és hátulról megölelt, majd kaptam egy puszit az arcomra, amit nem tudom miért kaptam.
-Neked is szia Niall. Mire föl ez a nagy szeretgetés?- kérdeztem mosolyogva, majd észrevettem, hogy Niall a nyakamat nézi.
-Nincs rajtad..- mondta elkeseredetten.
-Igen, mert levettem a Harrytől kapott medált a láncról és elfelejtettem visszatenni a nyakamba.- mondtam neki, majd kérdően nézett rám.
-Miért szedted le róla? Ugye nem akarod neki visszaadni? Összetörne, ha megtennéd.- mondta
-Ő sem foglalkozott az érzéseimmel, amikor összebújt a szőke cicababájával.- válaszoltam idegesen, miközben kevergettem a szószt, ami hamarosan kész is lett.
-De Bogi..-kezdte el, miközben én belevágtam a szavába.
-Niall lennél olyan kedves, hogy megterítenéd az asztalt? Kész a vacsi.- mosolyogtam rá.
- Kérlek gondold át.-suttogta.- Persze, megterítek.
-Köszönöm.- mondtam, majd elindultam az emelet felé, hogy szóljak a többieknek a spagetti végett.
Amint a lépcsőhöz érek kinyílott az ajtó és megláttam az elveszett bárányokat. Liamet, Josht, majd legvégül Harryt. Odaköszöntem nekik, majd szóltam a srácoknak, hogy jöjjenek enni.
-Mi is kapunk?-kérdezte Josh, majd vigyora a füléig ért. Rá se néztem csak köptem a szavakat neki.
-Ha esztek, akkor igen, ha nem akkor több jut nekünk.- mondtam, majd leültünk az asztalhoz. Louis és Bett a két oldalamon, velem szemben természetesen Josh ült.
Ki nem állhatom őt. Nem is értem miért kellett neki ide jönnie. Oké megértem, hogy Liam unokatesója, de na. Nem szeretnék minden egyes nap találkozni vele.
Mindenki csendben evett, amíg fel nem sikoltottam.
-Jézusom Josh. Mi történt veled? Miért van felrepedve a szád? És ahogy elnézem az orrod is vérzik. Téged megvertek?- kérdeztem meglepődve, majd Harry felállt az asztaltól és a szobájába mehetett, amit nem tudok hova tenni.
-Jah.. mondhatjuk úgy is.- morogta az orra alatt.
-Ez érdekes.- állapítottam meg.- És ki gyepált el ennyire?- kérdeztem majdnem kuncogva.
-Szerintem nem annyira vicces, de legközelebb szólj a kanodnak, hogy állítsa le magát.- mondta, majd felállt az asztaltól és elhagyta házat. Gondoljuk haza mehetett.
Csak lestem miket mondott. Szóljak a kanomnak? De mégis ki a kanom?
-Szerintem ez egy elég erős célzás volt Harryre- súgta oda Bett az asztalnál.
-Liam.. te tudsz erről valamit? És miért nem mész utána? A t unokatesód nem?- tettem fel a kérdéseket sorba.
-Az igazat megvallva tudok. És nem.. nem megyek utána. Biztos kiszellőzteti a fejét. Nagyfiú már.- mondta.
-Na mesélj, mi történt?- mondta Bett, majd Liam beszélt.
Elmesélt nekünk mindent. Hogy sétálni indultak, de verekedés lett belőle, mert Josh kitálalt nekik a közös múltunkról, meg azt hogy megcsalt engem, nem is egyszer de nem bánta meg. Ezt Harry nem bírta hallgatni, ezért megverte, amiért ezt tette velem. Ami teljesen logikus, hiszen szinte ugyanezt csinálta ő is. Vagyis..nem tudom. Nem kérdeztem tőle, hogy mit csináltak. Csak annyit, hogy elszúrják a szülinapomat. De már ez sem számított nekem.
Liamet végighallgatva döntöttem úgy, hogy ideje lenne Harryvel helyrehozni a dolgainkat, mert kezd hiányozni közelsége, a szerelme és a csókja. Ezért bocsánatot kérve tőlük felmentem az emeletre, egyenesen Hazz szobája elé. Hirtelen kopogtatni akartam, de meghallottam hangját ezért az ajtóhoz raktam fülem és hallgatóztam, ami tudom nem szép dolog. Telefonál. Biztos vagyok benne. És valami Jeniferrel beszél, vagyis így szólította meg a vonal másik végén lévő személyt.
Nem bírtam tovább, ezért bekopogtattam. Hallom, ahogy gyorsan búcsút vesz a személytől és ahogy átszeli a szobát, majd kinyitja az ajtót. Szemei csillogtak, de nem a sírástól. a boldogságtól, aminek örültem.
-Öhhmm. Beszélnünk kellene.- kezdtem bele, majd átlépte a küszöböt és becsukta maga mögött az ajtót.
-Tudom. De most el kell mennem, majd este beszélünk.- mondta, majd homlokon csókolt és leszaladt a lépcsőn, majd csak annyit halottunk, hogy bevágta az ajtót maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése