2015. szeptember 13., vasárnap

28. rész

Itt is a következő rész. Sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá. Mindenkinek jó olvasást kívánok! <3



Amint odaértünk Bett már szaladt is megvenni a jegyünket, mert csak öt percünk maradt mindent elintézni. Gyorsan vettem két üveg vizet, majd Bett meg is érkezett és mentünk is a kapuhoz.
A kapuban álló lánynak adtuk a jegyünket és már indultunk is a hosszú folyosón. Kicsit dezsávű érzésem volt az álmom miatt, de Bett beszélt hozzám, ezért mégse olyan volt.
Megkerestük a helyünket, majd leültünk és vártuk a felszállást. De indulás előtt valaki odaállt mellém. Illata és hangja nagyon ismerős volt. Bárki csak Ő ne.

-Szia Édes. Rég láttalak.- dörmögött fülembe az ismerős mély hang.
-Hát te meg mit keresel itt Josh?- kérdeztem kicsit se barátságosan.
-Látom örülsz nekem!- mondta, majd kacsintott és leült a mellettünk lévő sorba.
-Kibaszottul.- suttogtam, hogy csak Bett hallja.
-Mikor utoljára találkoztunk nem ilyen voltál.- mondta épp eléggé észrevehető gúnnyal hangjába.
-Ezt ha lehet ne hozzuk fel. Mindenki tudja az igazat. Nem tudsz hazudni senkinek.- mondtam, majd bedugtam fülembe a fülhallgatóm, majd Bett kérdő tekintetét éreztem magamon. Tudom, hogy nagyon kíváncsi erre a történetre, ezért feloldottam a telefonomat és pötyögni kezdtem
                 
       Bogi: Nyugi, csak egy régi undorító barát, Josh.
       Bett: Az a bizonyos Josh?
       Bogi: Sajnos....
       Bett: Harry tudja az egész sztorit? 
       Bogi: Jó ég.. dehogy tudja.. ez még múlt nyári eset. Egyedül te tudsz róla, mert te is ott voltál. De        ne is beszéljünk róla inkább többet. Hányingerem van ettől a sráctól.

Elraktam a telefonom, vele együtt a fülhallgatóm is, majd az ablakon át elmélyedtem a nagy feketeségbe, ami körülvett minket. Nem sokkal később a szemeimet mázsás súlyúnak éreztem, ezért maguktól lecsukódtak.


* 3 óra múlva*

-Bogi, kelj. Szállunk le.- Bett riasztott fel, majd gyorsan indutunk is a kijárat fele. Még mindig korom sötét volt, csak a reptéri lámpák világították be az egész teret. A kapuhoz érve újra Joshba botlottunk.
-Ne kövess Cica.- hallottam meg idegesítő mély hangját mögülem.
-Eszem ágában sincs. Téged meg pláne nem. És amúgy is.. mi ez a sok csomag? Csak nem ide költözöl?- kérdeztem rendesen.
-Igen. ide költözöm. De bocsájtsatok meg hölgyeim, de sietnem kell. De úgyis találkozunk még.- kacsintott, majd beült egy taxiba, ami hamar el is tűnt a látóterünkből.
-Már csak ez hiányzott..- mondtam, majd leültünk a padra.
-Ne aggódj. Josh már régen kijárta a sulit. Tuti nem azért költözött ide. De menjünk, mert már fázok kicsit.
Csak egy sóhajt tudtam kiadni magamból, majd mi is taxiba ültünk és a fiúk lakásához mentünk. 

-Na akkor menjünk be..- mondta Bett az ajtó előtt taporogva, majd benyitott. Sötétség és csend fogadott minket. Halkan beljebb léptünk, gyorsan ledobtuk a cipőinket, majd felkapcsoltam a cipőszekrényen lévő kis lámpát. Rend és tisztaság volt. Halkan felvánszorogtunk az emeletre, majd lábujjhegyen lépkedve elhaladtam Harry szobája előtt, ahonnan halk nyögések hallatszottak ki.
-Bogi ne...- mondta Bett, ahogy rátettem a kezem a kilincsre, majd azonnal le is vettem és továbbra is halk nyögéseket hallottunk.
-Gyere.. menjünk a szobába.. fáradtak vagyunk.. - mondta Bett, majd követtem és becsuktam magam után az ajtómat.
Kis idő múlva ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott. Fogtam magam és átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba, aminek friss illata volt. Valaki kimosta az ágyruhámat. Nem tudtam elgondolkodni, hogy ki lehetett, mert álom jött a szememre és kizártam a külvilágot magam körül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése